Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Mosolygó Péter: Szakrális építészet és művészet a görögkatolikus egyházban

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. ig emelkedik. Ez a fölfelé vivő mozgás egyúttal érthetővé teszi a bizánci liturgia és művészet kapcsolatát jellemző másik kifejezést is: összművészet. A liturgia célja nem más, mint az ember felemelése Istenhez, a földi liturgia bekapcsolódása az örök mennyei liturgiába. E cél eléréséhez megragadja a teljes embert, annak minden érzékével együtt. Ezt szolgálja az ikonok, a faragványok, a miseruhák aranyló ragyogása, a megannyi gyertya meghitt fénye, a tömjén illata, az énekek felemelő dallama, a legkülönbözőbb csatornákon érkező szépség. Ezt a gondolatot illusztrálja az a kis beszámoló, amit egy orosz legenda őrzött meg számunkra. Eszerint Vlagyimir kijevi nagyfejedelem követeket küldött a különböző vallásokhoz, hogy a híradások alapján döntsön, melyik hitet veszi fel. A Konstantinápolyból hazatérők így beszéltek: „Nem tudtuk, hol vagyunk: a mennyben-e vagy a földön. Az biztos, hogy ilyen szép látvány nincs sehol másutt a földön. Szavakkal elmondani nem lehet. Azt azonban tudjuk, hogy ott jelen van az Isten az emberek között. Istentiszteletük jobb minden más ország istentiszteleténél. Szépségét elfeledni sosem tudjuk. "

5 Ezek után természetesen a bizánci kereszténységhez csatlakozott a fejedelem és egész népe. A hívő embert az Istenhez felemelni szándékozó összművészet legismertebb eleme, amely még a liturgia közegéből kiszakítva is csodálatra indít: az ikon. Hogyan lehet az, hogy az ószövetségi képtilalom ellenére az Egyház kétezer éve ragaszkodik a képi ábrázolásokhoz? - kérdezhetjük a képrombolás, majd a reformáció képviselőivel. A válasz világos és egyértelmű: mivel Isten emberré, tehát láthatóvá, tapasztalhatóvá lett Jézusban, akit ennélfogva lehet ábrázolni, a korábbi képtilalom érvényét vesztette. Jézus Krisztus az Istenember áll tehát a keresztény ábrázolás középpontjában. Reá mint az ember mintaképére való tekintettel ábrázoljuk továbbá Máriát és a többi szentet, akik hasonultak Krisztushoz. Valójában bennük is Őt ábrázoljuk. Ugyanakkor mégis érvényben maradt a képtilalom! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az ikonfestést szigorú előírások, kánonok szabályozzák, mivel az ikonok esetében nem bibliai illusztrációról van szó, hanem a bibliai kinyilatkoztatásnak, az Egyház hitének vizuális megjelenítéséről. Frappánsan azt is mondhatnánk, hogy az ikon vizuális kinyilatkoztatás, természetesen a Biblia verbális kinyilatkoztatása mellett és szerint. Tehát a festés szabályai felelnek azért, hogy az ikont szemlélő ne a tapasztalati világ felett álló Istenről alkotott emberi képzelet szüleményét lássa, ami továbbra is a bálványkészítés veszélyét hordozza magában, hanem Jézus Krisztust, a szenteket, valamint az üdvtörténeti eseményeket, történeteket, akikben, amelyekben maga Isten nyilatkozott meg. A festés mikéntjéből most csak egy5 Gogol, N. V.: Elmélkedések az isteni liturgiáról. Ford. Korzenszky R. OSB. Pannonhalma, 1993. 7. 571