Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Eu sunt a sa mumá; el e fiul meu; De efti tu acéla, nu-fi sunt mumá eu! Insá daca cerul, vránd sá-ngreuieze Anii viefii mele fi sä má-ntristeze, Nobilul tau suflet astfel l-a schimbat; Dacä tu efti §tefan cu adevárat, Apói tu aice fára biruinjá Nu pofi ca sä intri cu a mea voinfä. Du-te la Oftire! Pentru /ara mori! §i-(i va fi mormántul coronat cu flori!" jtejan se intoarce fi din cornu-i suná; Oastea lui zdrobitä de prin vái aduná. Lupta iar incepe... Dufmanii zdrobifi Cad ca nifte spice, de securi lovifi. [Éjfekete sziklán az ősi kastélyban, Melynek sötét ölét apró patak mossa, Mint kecses virágszál, melyet ringat szellő, Sír és sóhajtozik a fiatal úrnő; Hőn szeretett férje véres csatákat vív, S mióta elment a sereggel, nincsen róla hír. Égszínkék szemei könnyben izzó fények, Harmatban fürdőző ibolyát idéznek; Aranyló tincsei keblére lehullnak, Rózsák és liliomok arcára borulnak. Am az anyós asszony nem mozdul mellőle, Gyengéd szavakkal önt erőt a lelkébe. Sötét éjszaka, felet üt az óra. A kastély kapuján vajon ki kopogtat? Én vagyok, jó anyám, a szeretett fiad, Én, ki sebesülten hagytam ott a hadat. Ezúttal a sorsunk zord arcát mutatta, Hadamat a szerencse magára hagyta. De nyissatok kaput... A török bekerít... Jegesen fúj a szél... Fájnak a sebeim! A fiatal úrnő szökken az ablakhoz. 49