Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Limbacher Gábor: A váci Hétkápolna kegyhely a térség népi vallásosságában

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. vált más kegyhelyek számára is. A Váctól közúton mintegy 70 kilométerre található Szanda-szentpéterhegyi kegyhely (Nógrád m.) jelentőségét a Hétkápolnához fűződő kapcsolattal határozták meg: „Volt egy kút a hegy tetején, s egy öregasszony mondta, itt bukott le az aranykacsa - így mondta ő - és Vácon a Hétfájdalmú kápolna vagy mi van ott, ott meg kibújt." „Ott a Péterhegybe találtak egy alagútszerüséget. És az beszakadt. És akkor aszongya, hogy ott láttak úszkálni egy kacsát benne. Mer ugye víz van benne, biztos a forrástól, vagy hogy nem tudom mitől, nedves vót belül. És akkor azongya, hogy a váci Hétkápolnánál kisét hát ott is észrevették és akkor azonosították, hogy ott is olyan mint a Péterhegybe. Hát aztán, hogy csak mese, vagy igaz vót?" „A régi öregek úgy mondták, hogy mindig karácsonykor kibukkan ottan abba a kútba az aranykacsa. És akkor erről vót az, hogy hasznos a kút, és akkor odajártak búcsúval, és úgy sokan meggyógyultak ottan, így mondták a régi öregek. Úgy mondták, hogy Bujáktul gyütt valami fényesség, oszt mikor odamentek, hogy hol szállt le, a kútnál és ott vót abba aszongya az aranykacsa. így mondták." „Azt hallottam a Géczy mamától (...) mindig azt mondta nekem, hogy hát fiam, ez a község nagyon gazdag fog lenni, mer itt a Szentpéterhegyen, aszongya egy kislány találta meglátta, aszongya van itt egy aranykacsa, ami bement a kútba. (...) Péter-Pálkor is aszonta, hogy így repkedett fel. (...) Az aranykacsa repkedett fel, amikor odamentek vízér, s akkor onnan kellett hozni a vizet, hogy meggyógyuljanak, hogy a torkuk ne fájjon." „...valami nagyságának az aranygyűrűje beleesett [a kútba], oszt azon a rácson, azon a rostélyon megakadt, oszt egy ember bement oszt ki, megtanálta, kivette. Nem aranykacsa vót, aranygyűrű vót." „Én ollyat hallottam, öreg mami mondta, hogy egy asszonnak rossz vót az ura, aszongya. Kiment, hogy majd beveti magát a kútba. Föléje állt, hogy majd veti, és meglátta a Szűzanyát benne, és akkor hazagyütt. Nem ugrott bele." „Ilyen hegyen vót a forrás, és akkor azon variáltak, hogy hogy ment oda föl a forrás. Tessék elképzelni azt a nagy hegyet, alig bírtunk fölmenni. (...) Innen van az, hogy a katolikus egyházban Jézus vizet fakasztott a kősziklán és gyógyította a betegeket. És akkor, aki innen vitt vizet, az én nagymamám 89 éves vót, amikor meghalt, mindég azt mondta, oda ki kell menni, onnan fogol hozni vizet és akkor megiszod és akkor meg fog gyógyulni a torkod és nem fog fájni." Az utóbbi történetek nyilván másodlagosak az aranykacsa-mondához képest és a kút népi szakralizálásában. A váci Hétkápolnára mutató aranykacsa483