Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - S. Lackovits Emőke: Egy 18. századi oltalomlevél, azaz breverl

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. mába a lateráni bazilika melletti Sancta Scala-templomba.

2

1 A harmadik pedig Salvator da Horta (1520-1567, ünnepe március 18.) (másképpen Salvator ab Horta) ferences szerzetes, aki kezében egy fácskával kiűzi a betegséget az előtte ülő emberből. A cipészből lett pásztorfiú a bencések szolgálatából 1541-ben lépett be a ferences rendbe, amelynek reguláit a legszigorúbban betartotta. Haláláig nagyszámú beteget gyógyított meg, tisztelete nemcsak rendjében, hanem egész Európában elterjedt. A lázban szenvedők patrónusaként ismert, mint aki érintetlenül járhatott az izzó parázson.

2

2 Világosan megmutatkozik az a törekvés, hogy ezekben a breverlekben, mint ebben a múzeumban őrzöttben is, azoknak a szenteknek a képei jelennek meg, akik életszentségükkel, a pestis és a járványok idején védelmező, betegeket gyógyító tevékenységükkel, valamint a bajból, veszedelemből a hozzájuk fohászkodókat kimentették, megoltalmazták, meggyógyították és mindenféle szükségben segítségükre voltak, hozzájuk bizalommal fordulhattak, bennük nem csalatkoztak. Ez a breverl, a többivel megegyezően tulajdonképpen talizmán vagy amulett, amely az emberi testet érintve fejtette ki áldásos hatását, amit a leghathatósabb pestis elleni védelmezőnek tartottak, igazi szent amulettnek (Amuletta sacra). Valóságos lelki házi patika volt, telve megszentelt dolgokkal, amelyek betegségek ellen hathatósnak bizonyultak, a magánáhítat körébe tartoztak és azokat párhuzamba állították Jézus gyógyító tevékenységével.

2

3 Különösen fontosnak tartották a bennük lévő szentelményeket, amelyekből védelem és szent erő sugárzott. A szentelmények szent jelek, amelyeket az Egyház a szentségek mellett híveinek adott, amelyek megszentelik az élet különféle megnyilvánulásait, az embereket pedig előkészítik a szentségek sajátos hatóerejének befogadására. Biztosítják az ember számára fontos dolgoknak és ezek használatának megszentelését. Egy adott korszakban egy tájegységben a keresztény nép igényeinek, kultúrájának, történelmének felelnek meg. Mindig imádságot tartalmaznak, amit meghatározott jel (kézrátétel, kereszt, szentelt vízzel való meghintés) kísér. Az erőt Krisztus kereszthalálának és feltámadásának húsvéti misztériumából kapja minden szentelmény, amelyek között első helyet az áldások foglalják el.

2

4 A népi vallásosság különös becsben tartotta ezeket a szentelményeket. Bár áldásként kezelte őket, de mágikus, gonoszűző erőt is tulajdonított nekik, és természetfölötti erejüket az élet megőrzése érdekében igyekezett felhasználni, hiszen 21 Kirchenlexikon és Római Martyrológium adatai: 327.; Kirschbaum, Engelbert S.J.: i. m. 135 136.; Diós: i. m. I. 242. 22 Heiliegenlexikon 1858.; Dávidné Bajor Ágota i. m. 102.; Kirschbaum, Engelbert S. J. i. m. 307-308. 23 Gockerell: i. m. 65-66. 24 A katolikus egyház Katekizmusa. Budapest, 1997. 341-342. 472