Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - S. Lackovits Emőke: Egy 18. századi oltalomlevél, azaz breverl

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. ápolására jött létre. T alakú botot hordtak kezükben, habitusukon, a fekete kórusruha felett fekete köpenyt viseltek, rajta világoskék tau-kereszttel. 1776-77-ben a johanniták beolvasztották őket. Jelvényük, az antonita kereszt Rókus-áldás jeleként is ismert.

6 Mindezeken túl előfordult, hogy bélyeg nagyságú képecskéket szintén elhelyeztek a breverlt tartalmazó tasakban, többnyire a nyolc metszet által közrefogott középső részen. Ezek az ún. eszcetlek vagy Schluckbildek, vagyis lenyelhető szentképek voltak, egy-egy kegyhely kegyképének (Mariazell, Maria-Taferl) vagy szentnek ábrázolásával. A Schluckbild a szentképeknek sajátos változatát képviseli. Többnyire 3*8 db apró képecskéből állt, amelyek levághatok voltak. Egész íveket nyomtak belőlük, és így árusították őket. Az egészet az eredeti kegyképhez vagy kegyszoborhoz érintették, illetve megszentelték, ami által szentelménnyé lettek. Szükség esetén levágtak belőlük egyet és lenyelték, hogy a gonosz, a betegség kiüzettessen általuk az ember testéből.

7 A breverl közepén egy fedőlappal letakarva különféle apró tárgyak, növények, ásványok találhatók, igazi lelki házi patikaként, amely keveréke a vallásosságnak, a gyógynövények ismeretének és hiedelmeknek. Az apró tárgyak szakrális és mágikus darabok. Leggyakrabban Szent Sebestyén nyila, Nepomuki Szent János nyelve, különböző, megszentelt medalionok, közöttük az Agnus Dei-ábrázolással ellátott is, Szent Benedek-fillér, lekaparható szentképecskék, Háromkirályok-cédula, apró keresztek, faszilánkok, kőzetdarabok, üveggyöngyök, koralltöredékek, szárított növények, magok, mohák, kevés föld, valamint vörös filcdarabkák. Utóbbit a népi hitvilág gonoszűzőnek tartotta, nyilván démonüzőként került ide is. A kőzetdarabok különböző kegyhelyekről származtak, a kegyhelyek kisugárzásában szentelődtek meg. Ma is ismerünk erre példát. Magyarpolányban a szentkúthoz vezető keresztút stációihoz kegyhelyről (Medugorje) származó köveket raktak le az elmúlt esztendőben, hogy a szent hely kisugárzását oda vigyék. A brcverlek tasakjában a faszilánkokat Krisztus keresztjéből valónak vélték, a föld pedig a Szentföldről származott. A szárított növények és magok között tömjéndarabok, borókabogyó, szegfűszeg, barkadarabok, páfránytöredék, valamint kőmagok (cseresznye, szilva, meggy, barack) és moha fordultak elő fekete viaszba nyomkodva, megakadályozva széthullásukat. Ezek a növényi maradványok részben örökzöldek, részben gyógynövények voltak. A gyógynövényeket, virágokat virágvasárnap, Szent Iván napján, Sarlós Boldogasszony vagy 6 Gockerell: i. m. 60-61. 7 Horányi Ildikó: Devóció és medicina: kegyességi emlékek a gyógyulás szolgálatában. In Farbaky Péter - Serfőző Szabolcs (szerk.): Máriazell és Magyarország. Budapest, 2004. 359., 367. 467