Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS KÖLTÉSZET (IMÁDSÁGOK, ÉNEKEK), HITBUZGALMI IRODALOM, IRODALMI SZÖVEGEK HATÁSA - Medgyesy S. Norbert: Gregorián eredetű, recitatív stílusú népénekek Perenye hagyományában

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. MEDGYESY S. NORBERT Gregorián eredetű, recitatív stílusú népénekek Perenye hagyományában Bevezetés, a recitációról Mindannyiunk előtt köztudomású, hogy a római katolikus Egyház saját zenéje kezdettől fogva mindmáig

1 a gregorián ének, amely maga az énekelt liturgia. Szertartás és gregorián ének együtt születtek, egy tőről fakadnak, ezért az ősegyházban kialakult és azóta évszázadokon át, többféle műfajban bővült gregorián ének egyedülállóan alkalmas — nemcsak latinul, hanem magyar nyelven is! - a mély tartalmú, az egyes ünnepekre az ókeresztény korban bölcsen elosztott és sokszor felfoghatatlan jelentőségű liturgikus szövegek megszólaltatására. A gregorián ének nem betét a szertartásrendben, hanem szerves és elválaszthatatlan alkatrésze annak. A klasszikus liturgiában, továbbá a Római Birodalom és a középkor hivatalos, társadalmi fórumain minden hangosan és közügyként kimondott szó énekelt volt. A profán életben a hivatalos, a szakrális közegben a szent szövegek nagy térben való méltó, ünnepélyes és világos előadásának legmegfelelőbb formája a recitáció, amely énekelt beszédet jelent. Az egyes szótagokra hangokat vagy hangcsoportokat éneklő szillabikus, továbbá a gazdag zenei díszítésű melizmatikus gregorián műfajok előtt a recitatív stílusban a szó áll az első helyen, mert a szöveg megértését, hallhatóságát és a hétköznapokból való kiemelését segíti elő. A recitáció zenei formáit és ritmusát a mondat rendje és tagolása határozza meg. A recitáció zenei gerince a túbahang (más néven a tenor), a mondat rendje szerinti grammatikai-értelmi tagolást pedig meghatározott ze1 Ali. Vatikáni Zsinat 1963. december 4-én jóváhagyott Sacrosanctum Concilium című liturgikus konstitúciója így fogalmaz: „Az Egyház a gregorián éneket tekinti a római liturgia sajátos énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben, elismerve a többiek létjogosultságát is, ennek kell elfoglalnia az első helyet." (Constilulio de Sacra Liturgia 116. pont. Kiadta: A II. Vatikáni Zsinat tanítása. A zsinati döntések magyarázatai és okmányai. Szerk. Cserháti József - Fábián Árpád. Szent István Társulat, Budapest, 1992". 125.) 422