Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. ják az ebédet. Az elhunyt emlékére a temetőben gyertyát gyújtanak. „A magyarok ruhával gyászolnak, mink szívbü. A fekete ruhát mindig föl lehet venni." Csodák, amelyek velük megtörténtek (visszaemlékezések) - Mink úgy szoktuk, ajánlunk az Istennek, pl. 10 gyertyát. Én egyszer olyan beteg vótam, hogy alig bírtam az ágybú fölkeni. Megígértem az Istennek 10 gyertyát, oszt alig bírtam lemenni, vettem a botba 10 gyertyát. Ahogy gyújtom meg a gyertyákat, úgy izzadok, izzadok, meggyújtottam a 10 gyertyát, körösztöt vetettem, ha hiszi, ha nem, ahogy kigyüttem a templombú, egybü levette rúlam a betegséget. Éppen akkó belépett a pap, kérdezte, mit csinálsz fiam, mondtam, imádkozom. Jól teszed fiam. Mintha valaki levette vóna rúlam a betegséget. Gyüvök haza, néz rám anyám, kérdezi mi lett velem: meggyógyultam, mondom én. - Egyszer törtük a kukoricát, gyüttünk haza a felesígemmel a Kúlai útrú, a bicigli kezdett kiereszteni, pont, amikó a köröszthő értünk. Fölpumpálom és mondom én: Jaj Istenkém, csak hazáig tartson ki. Itt ne mozduljak el, ha ez nem igaz. Kimentünk a Barnáhó (Barna szállás), szedtük a cseresznyét. Haza gyüttünk, a sarkon kiengedett. Isten bizony. Az Isten meghallgatott, mert ott vót a kereszt (kúlai úti köröszt) és meghallgatott. És rám hallgatott. Betartotta a Jézuska! - Pénteken nem szabad mosni. Én a saját szememmel láttam. A nagybátyám felesége pénteken mosott, oszt gyütt olyan viharos szél, oszt fősodorra azt a nagy bő szoknyáját főtekerte a szél a villanydrótra. Akkó ment arra egy ember, megkínát neki egy tál töpörtyűt, csak vegye le, tudja, azt régi nagy bő szoknyát. - Pénteken nem mosunk, mert a Jézuskát pénteken kezdték üldözni és pénteken mosott egy asszony, oszt kiöntötte a szappanyos vizet, oszt a Jézuska abban csúszott el, a szappanyos vízben, úgy fogták meg a Jézust. Nekem ezt az őseim mesélték. - Amikó a Jézuska nagyon ki vót fáradva, megkérte a lovat, vigyé má el ide meg oda. Azt mondja a ló: várjál, majd eszek. Azt mondja Jézus: Egyél, de soha ne lakjál be. Akkó ment tovább, találkozott a szamárral: Gyere szamárkám, vigyél el! Gyere, üljél a hátamra. Ráült a hátára, és ahogy vitte, beleharapott a szamár a nádba. Meg is látszanak a szamár fogai, amikó ződ a nád. Meg a körösztöt is meg lehet látni a szamár hátán. Megvan, úgy ahogy a Jézuska vitte a körösztöt. Ez száz százalékos. - Ha te ezt megtetted nekem - mondta a Jézuska, akkó még a szemétdombon is bírjál belakni! De a ló éjjel nappal éhez. Mindig bír enni. 184