Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Az evangélisták gyülekezete A kishegyesi cigányok szombat délutánonként találkoznak a gyülekezet házában, amelyet a pünkösdisták belgrádi szervezete hozott létre. Egy szépen felújított polgári házról van szó, ahol több vizesblokkot és illemhelyet létesítettek a legmodernebb felszereléssel. Az előadók takarítanak, meszelnek, súrolnak is, ha kell. A megjelentek között sok a gyermekes anya, a szoptatóstól a 12-13 éves gyermeket nevelőig. Fiatalok és idősebbek is jönnek, nincs korhatár. Általában 15 és 30 között van a megjelentek száma. Ennek a helyiségnek a kialakítása (birtokba vétele) a cigányokkal való kapcsolattartásban új fordulópontot jelentett, hiszen először történt meg - Kishegyesen minden bizonnyal -, hogy egy fizikai térben csak velük foglalkozzanak. Az oktatás, a képzés - így is nevezhetem - 2002-ben indult. Vezetője Pásztor András bácsfeketehegyi magánszemély. Elmondása szerint nem felekezetről, hanem gyülekezetről van szó. Aki Krisztusé, az mind testvér, és jöhet. Ezt úgy kell elképzelni, mint a népegyházat, nincs etnikus és behatárolt sajátossága (egy bizonyos valláshoz tartozás). Előre sohasem tudják, kik fognak eljönni, nincs tagság. Nem a tömegesség a cél, inkább kevés emberrel foglalkozni, de őket tanítványokká tenni, Jézus tanitványaivá. Hogyan kezdődött a tagok toborzása? András úgy próbált a közösség felé közeledni, hogy felkereste őket a putriban és házaikban, s éreztette, hogy nem hatalmi státust szeretne kialakítani, hanem mellérendelt viszonyrendszert. Az együttlét közös énekléssel kezdődik, András segítőtársa, Szilágyi János gitáron előad néhány megzenésített vallási imát, a már jól ismert rockosított formában.

1

0 (2. kép.) A dalok elhangzása után az előadó felteszi a kérdést: elgondolkodtak-e a múlt heti együttlét alkalmával megbeszélt evangéliumi részleten? Én mint kívülálló nem tudtam felmérni, mi is a célja a „foglalkozásnak"? Foglalkozásnak neveztem, mert nem térít, nem akar átnevelni, nem kötelezi őket semmire, nem kéri számon az egyéntől, hol volt, miért nem jött hetekig, miért hozta magával szoptatós gyermekét? Vagy mégis? Ottlétemkor megtapasztaltam, hogy ez nem az egyház részéről történő hivatásos teológiai diskurzus a megjelentek és előadók között. Hétköznapi nyelven a falusi ember azt mondja a gyülekezetre, hogy térítik a romákat. Az erről szóló szakirodalom pedig missziónak nevezi a pünkösdista mozgalmat, amely szerepet vállal a roma lelkek megmentésében. A legtöbb szakember egyenlőségjelet tesz a „vallás" és a „konfesszió" vagy „felekezet" közé." 10 Érzésem szerint, ezeket a dalokat már sokszor hallhatták, mert mindenki énekli, tapsol, kezét magasba emeli. 11 Bővebben lásd Johannes Ries: A romák és Isten népe - a pünkösdista misszió hatása a roma kultúrára. Kriza János Néprajzi Társaság Evkönyve, Kolozsvár, 2007. 139-152. 185