Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. ságra" nem voltak egyértelműen tekintettel, majdhogynem úgy van: viszik, ami a kezük ügyébe kerül. De nem is a szépség a fontos, mert a klézseiek szerint „akar miien burján legyen, ha virágszentelő napján szeded, az erőst jó. Azon a napon Szűz Mária minden virágot megszentelt a mezőn akkor es, ha nem ért el a templomba. Szedtük azelőtt való nap, s elvittük a templomba, de ha nem vót iidőnk szedni azelőtt való nap, akkor szedtük Nagyboldogasszony napján, s az es olan vót, mint ameliket megszentelték a templomban".

2 Nagyboldogasszonykor sok olyan növényt szentelnek, aminek nincs saját, istenadta ereje, nem is gyógyításra használják, hanem a szenteléstől kapott erejével füstölnek rontás ellen, nagyidő elejibe, nagyijetség ellen. A virágszentelés fontos mozzanata a csángók közösségi életének, és a megszentelt virágokat az élet számos területén használják. Valójában növényszentelésről van szó, de általában arra törekszenek, hogy ez a növény lehetőleg virág legyen, bár éppen a virágvasárnapi pimpószenteléskor - kora tavaszi kényszerűségből - megelégszenek a fűz barkájával. A nagyböjt hatodik, utolsó előtti hete a virághét, amit a virágvasárnap zár le. Ezt megelőzi a virágcsütörtök, a virágpéntek és a virágszombat. Általánosan ismert a virágvasárnapi pimpószentelés. A pimpó a különböző füzek barkájának egész Moldvában elterjedt magyar neve, virágvasárnapra azonban elsősorban az úgynevezettpimpófa, a kecskefűz (Salix caprea) barkás ágát viszik szentelni. A Román környéki csángó falvakban, legalábbis ahol még magyarul beszélnek, máskáska a neve. „A pimpószenteléssel - mondják - arra emlékeznek, amikor kezdődtek Jézus Krisztus kénjai, mikor ment bé abba a városba, s evvel fogatták" (Pusztina). Van a pimpónak a moldvai magyar nyelvjárásban több helyen ismert (vagy legalábbis sejtett) mondája, amelynek legteljesebb változatát Diószénben hallottam: „Jézus, mikor volt hogy keresték őt, akkor monta a sipkefának, hogy hajoljon le így, rejcse őt. S az nem hajlott le. S akkor monta Jézus: No, amejik elhalad melletted az egész, letöpjen. No, s ha elmennek, nem letöpik s szitkolóznak? Atalhaladott aztán Jézus egy patakon, s a pimpó lehajlott, s rejtette. S monta Jézus: No, tőled nélkül ne máj legyen szolgála a misére. S akkor azétt mennek virágvasárnap az asszonyok pimpóval a misére." A szentelni való pimpó gyűjtésének nincsenek kötött formái. Csak Jugánból és Magyarfaluból ismert, hogy a virágvasárnapot megelőző napon, virágszombaton gyűjtötték a szentelni való pimpót. Gyermekek szedik, felmásznak érte a fára. Van, ahol először a paphoz viszik, s ő osztja ki a megszentelt ágakat. Vizántán ez a megyebíró dolga. A szentelésig hűvös helyen tartják a pimpós fűzfaágat, hogy virágvasárnapra ne nyíljék ki a barka. De egyébként is az a 2 Nyisztor Tinka: Gyógynövény gyűjtés három moldvai faluban. Kézirat. 1992. 171