Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. - a gyógyító erőbe vetett mitikus hit, amit különféle mágikus cselekményekkel erősítettek, mint a szentelés és a gyűjtés során alkalmazott eljárások: szótalanul, holdtöltekor vagy éppen holdújságkor való szedés, hétféle vagy kilencféle növényből főzött tea és így tovább. Nem tudom, hogy ezek közül melyik a fontosabb és a kevésbé jelentős, de hogy esetenként legalább három tényező együttesen érvényesül, az biztos. A növényi gyógyító erő felismerésére van néhány - részben tapasztalaton, részben megfontoláson alapuló - módszer. Például Jugánban hallottam egy öregembertől, hogy amelyik burjánról a méhek gyűjtenek, az gyógyításra is jó. Ehhez hasonló az a többfelé ismeretes vélemény a tövises, tüskés növényekről, miszerint azok megszúrják a betegséget. Ma már azonban Moldvában is lépten-nyomon találkozunk a hagyományos gyógynövényismeret megkopásának jelenségével. Amikor kezdenek feledésbe menni az egy-egy növényre vonatkozó ismereteket akkor következik a „minden burján jó", vagy az „ez jó mindentől" szemlélet. Teának talán nem mernek mindent meginni, de feredőnek bármit felhasználnak. A paraszti „specialisták" ritkulásával mindinkább azok maradnak, akik tétova tudásukkal még használják ugyan a gyógynövényeket, de már csak részlegcsen ismerik őket. Ebben a fellazult tudásban aztán szerepet kap a másod- és ki tudja hányadlagos olvasmány, az orvosi el-elszólás, a papi tudálékosság, az olánék és a cigányasszo-nyok babonás rájátszása, valamint a profi kereskedők felelőtlen marketing tevékenysége. Ugyancsak a hagyományos tudás eróziójának jele, amikor egy jugáni ember 10-15 féle növény főzetét ajánlja teának vagy fürdőnek, mondván, hogy valamelyik biztosan jó lesz. A gyógynövények hatásmechanizmusának szerves része a mágia, a burjánok gyógyító erejébe vetett hit vagy hiedelem. Ennek elősegítésére számtalan cselekedetet kell elvégezni, illetve számos tiltást kell betartani. Pusztinában - és bizonyára máshol is - úgy tudják, hogy „esztendeig jó a burján, ha esztendőn keresztülment, akkor nem jó, kell más". Magyarfaluban azt is betartják, hogy a gyógyító tea készítésekor soha ne páros, hanem páratlan legyen a csipetek száma.

1 A gyógyításra - és részben egyéb célokra is - használt növények természet adta erejének fokozására a legáltalánosabb mód a növény megszentelése. Erre általában Nagyboldogasszonykor, kisebb mértékben virágvasárnapon, esetleg Szent Antal napján kerül sor. Augusztus 15-e előtt szedik, s aznap viszik a szentelni való burjánokat a templomba, mégpedig meglehetősen válogatás nélkül. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy sem a szépségre, sem a „hasznos1 lancu Laura: Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángónépmesék és más beszélgetések. Szerk. Benedek Katalin. Somhegyi Kft., Velence, 2002. 35. 170