Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. HALÁSZ PÉTER A hit és a hiedelem szerepe a moldvai csángó magyarok gyógy növény haszná latéban A természetben található növények és egyéb javak gyűjtögetése ma is széles körben elterjedt a moldvai magyarok között. A táplálkozás céljára gyűjtött növények, gyümölcsök és más termések fontos szerepet játszanak az egykori Etelköz mai magyarságának életében, mint ahogy megvan a jelentőségük az ott élő más népekében is. A gyűjtögetés talán legfontosabb területe a gyógynövények világa, ezek ismerete és használata szinte minden csángó családban általános. Egy-két emberöltővel ezelőtt burjánokból készült /eredőben kúráltak a beteg bubától a gyermekágyas asszonyon át a reumás öregekig szinte minden rászorulót; szentelt dudákkal való füstöléssel vagy azokból főzött teával - csajy<ú - gyógyítottak úgyszólván minden betegséget, de széles körben alkalmazzák ma is. A hagyományos népi gyógynövényismeret és -használat nem olyan, mint a mai ember és a patikai gyógyszer kapcsolata, amikor az orvos által felírt tablettákat, reggel vagy este egy korty vízzel bekapjuk, aztán el is felejtjük az egészet. A gyógyító hatású növények hagyományos használata és hatásmechanizmusa ennél sokrétűbben, árnyaltabban működik, többféle tényező szükséges hozzá. „Sok pásztile van benne" - mondta a magyarfalui Csernik Anna, érzékeltetve, hogy erősen gyógyító hatású valamely növény, több erő van benne, mint egy-egy szem orvosságban. A gyógyító növények gyakorlati hatásának négy pillérét a következőkben tudom meghatározni, különösebb fontossági sorrend nélkül: - a növény természetes gyógyító hatása és annak ismerete; - a teákhoz szükséges víz felforralásának fertőtlenítő szerepe, vagyis hogy a beteg nem a többé-kevésbé fertőzött kútvizet itta; - a fürdőknél a felmelegített vízben való mosakodás, vagy maga a fürdés, a dörgölés, masszírozás; 169