Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. nélkül készítették (csak a temetői keresztre, emlékműre teendő, nagyobb méretűekhez használt készítője vessző- vagy drótalapot). Ha valamilyen zöld ágacskával, a kertben növő bukszussal együtt csinálták, azt már vázra tették. Orgona ágát, szomorúfűz vesszőjét meghajlítva összekötötték csepp vagy kör alakúra, erre került a virág. A mindenszenteki koszorúi régen minden család magának kötötte. Annyit, ahány halottjuk volt a temetőben. Minden rokonnak tettek, ezért több koszorú is volt a sírokon, többnyire a sírkeresztre akasztva. A sok koszorút a karjukra, vagy hosszú rúdra húzva vitték ki a temetőbe, legkésőbb mindenszentek reggelén, hogy a szertartás idején már ott legyenek. Ritkán fordult elő, hogy aki gazdagabb volt, egy-két napra megfogadott valakit koszorúkötésre. A hozzávalókat is ő biztosította a házánál. A 20. század közepe táján nőtt az igény a koszorúk megvásárlására. Aki eladásra akart kötni, örökzöldet, bukszust vagy tuját ültetett a kertjébe, ezek kis ágaival apró virágokból kötötte meg a koszorúkat. A papi sírokra, a temetői keresztre Solymáron a templomdíszítő asszony készítette el, aki ennek specialistája volt. A Templom téren álló hősi emlékműre nagyméretű drótvázra háromsoros koszorút készített - amire pénzt a hősi halottak családtagjai adtak. Vörösváron szegényebb emberek eladásra készítettek papírkoszorút. Piros, lila, rózsaszín, fehér krepp papírból rózsákat hajtogattak, majd összekötötték őket. A hegyes-ovális vagy csepp alakú koszorúkat halottak napja előtt botra fűzve a piacon árulták, vagy házaltak velük. Mindenszentekre gyakran elfagytak a kerti virágok, élő virágot venni nem volt szokás. Az 1935-től virágtermesztéssel is foglalkozó falusiak melegágyi palántaneveléssel, de szabadföldön dolgoztak. Elsősorban szegfűvel foglalkoztak. A szálas krizantém az 1970-es évektől terjedt el, előtte cserepes krizantémot vásároltak az emberek halottak napjára. A virágtermesztők között voltak specialisták, akikhez szép csokrokért nyáron át járt a falu polgársága, számukra menyasszonyi csokrokat is készítettek. Halottak napjára eladásra kötöttek városi mintára koszorúkat: drótalapra a férfiak kötözték a fenyőágakat, erre az asszonyok egyszínű papírrózsákat, közéjük díszítésként tölgyfaleveleket raktak. Drágább, időt állóbb változatában a papírrózsát olvasztott viaszba mártották, arany vagy ezüstös brillantinporral megszórták.

3

2 A vizsgált települések némelyikén most is vannak mindenszentek napjára házilag kötött koszorúk. A solymári temetőben sok síron lehet látni egy vagy 32 A visszaemlékező virágtermesztők soha nem csináltak koszorút temetésre. Csak egy csokrot volt szokás csináltatni, amit a koporsóra, az elhunyt lábához tettek. Saját gyűjtés, Pilisvörösvár, 2009. 159