Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. több, házilag készített virágkoszorút egy, két vagy háromsoros sokszínű, apró margaréta- vagy félgömb (rouhel) alakú krizantémfajtákból. Csokros, kis virágú, fagytűrő krizantém-fajtákat használnak. Van csak virágból álló koszorú, de többnyire örökzölddel, valamilyen alapra kötik. Fűzfavessző vagy drót-, illetve műanyag huzal a vázuk és karika formájúak. Átmérőjűk 20-30 centiméter (19 kép). Ritka kivétellel az idősebb asszonyok készítik a kertjükben termett hozzávalókból, a szomszédból kapott örökzölddel. Hagyományőrzésből újra többen megpróbálkoznak vele. A két vagy három szál virágot, vagy a virágot tujaággal külön-külön összedrótozzák, majd ezeket az apró csokrokat egymás elé téve kör alakban drótozzák egybe. A halottak napi koszorúkat a nagy fagyok beköszöntével, még karácsony előtt leszedik és kidobják, a drót- vagy műanyag huzalokat évről évre elteszik. Más településre ilyen koszorút nem vittek, nem is mentek máshová, ezt az ünnepet mindenki a falujában töltötte, ahol elhunyt családtagjai is nyugszanak. Napjainkban ritkán előfordul, hogy máshol eltemetett barát, iskolatárs sírjára visznek. Az 1990-es évek végén a budaörsi temetői kereszthez tettek megemlékezésül, távolban eltemetett rokon számára. A helyi idős asszonyok felismerték, hogy ez solymári koszorú. Budakeszin esőcsepp alakban meghajlított és megkötött orgonavessző volt a mindenszenteki koszorúk alapja. A kertben nőtt bukszus apró ágacskáival apró virágú krizantémot kötöttek rá, és minden halottjuk kő sírkeresztjére akasztottak. Hosszú idő után 2009-ben egy síron újra látható volt a régi típusú koszorú, amit egy középkorú asszony hagyományőrző céllal, tudatosan újított fel. Különösen az őszi időszakban, amikor a tartósabb virágok kinyílnak a kertekben egy-egy öregasszony készít még koszorút az elhunyt név- és születésnapjára, halálának évfordulójára. Csak az emléke maradt meg (Pilisszentiván, Solymár) annak az időnek, amikor rokon temetésére maguk készítettek koszorút, az 1960-as évekig volt szokásban. Az alapanyagok, a készítés módja, a koszorú formája ugyanolyan volt, mint a mindenszenteki koszorúké, de azoknál nagyobb, kb. 50 cm átmérőjű volt. Legtöbbször bukszusra kötötték az éppen nyíló kerti virágot, margarétát, violát, rózsát. A koszorút a hozzátartozók már a virrasztáskor elvitték a gyászoló házhoz, temetéskor a halottas hintó oldalára akasztották őket. A Buda környéki településeken a virágkoszorúknak igen gazdag hagyománya volt és figyelhető meg ma is. Bár hitbeli alapjuk gyengül, hagyománytiszteletből is sokan ragaszkodnak hozzá. Maga a „szokástárgy" is látványos, a kö160