Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. növényszentelő Mária, Marie Krajdevajh. A solymáriak a gyógynövények közé mindig tettek egy kisvirágú, napraforgó formájú virágot is. Otthon a ház padlására tették, hogy legyen szentelmény. A virágszentelés a 20. század közepére megszűnt. Pilisvörösváron már nem emlékeznek erre a hagyományra.

2

9 A körmeneten ma is visznek viszont szines és sárga koszorút és egy másféle, csak itt található úrnapi csokrot is, amelynek neve lusták. Formája viszonylag kötött, hosszúkás. Alapja lestyánág (vegeta), amelynek hosszú szára a váz, amire 8-9 féle virágot kötnek hosszúkás formát képezve.

3

0 Régen határbeli gyógynövények, ma kerti virágok vannak benne szép színösszetételben. A régi virágok összetételére nem emlékeznek, a mainak vallásos magyarázatot adnak: „a nyolc boldogság, kilencedik az Atya" (77. kép). A lusták hagyománya szintén a Nagyboldogasszony-napi virágszentelés szokásából eredhet. A vörösvári római katolikus templom búcsúnapja ugyanis Nagyboldogasszony, ami miatt a virágszentelés a környékbeli németeknél is általános gyakorlata e napon elmaradt, illetve az úrnapi csokorban öltött formát. Nagyboldogasszonnyal való kapcsolatát erősíti, hogy - ellentétben az úrnapi virágokkal - a lustakot bevitték a házba, mint szentelménynek a tisztaszobában volt a helye. A síroknak a halottak napján való felvirágozása, a sírkeresztek megkoszorúzása alig több, mint másfél évszázados szokás. A bevándorolt német polgárságtól vettük át a 19. században.

3

1 A Buda környéki német településeken szokás volt saját koszorút kötni halottak napjára is. A budakesziek, a szentivániak, a solymáriak az 1930-as években maguk kötötte koszorút vittek minden halottjuk sírjára azért, „hogy koszorúval menjenek a mennyországba". Sokan még örökzöldet sem használtak, csak virágot. Csokros, apró tömött virágú krizantém (Szenivánon, Solymáron katalinrózsa, Budakeszin őszirózsa) nőtt a kertekben. Legáltalánosabb változatban lilásrózsaszínű volt, amit a vörösváriak szamárszürkének (eizeklábe) mondtak. Volt fehér és sárga is. Ezekből 3-3 rövid szárú virágot összekötöttek, egy ilyen kis csokrocska neve Solymáron pisi. A nagyobb gyerekek ebben a nagymama, anya keze alá dolgoztak. Korábban váz 29 A virágszentelés 1933-ban még több német településen gyakorlatban volt. Az ezerjófütöl a farkasalmáig többféle, de mindig 9 féle növényt szedtek, a szentelményt viharban a parázsra dobták. Bonomi: i. m. (1933) 61. 30 A lestyánt a 20. század első felében gyógynövényként alkalmazták, nem használták a sváb konyhákban. A mai táplálkozásba Németországból került vissza e fűszernövény. A lusták a vörösváriak szerint bármilyen, jó tartású növényből, virágból készülhetett. A lestyán illatára viszont úmapi illatként emlékeznek az adatközlők Pilisvörösváron. 31 Bálint: i. m. (1977)439. 158