Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. gatót vonz, amivel a leglátogatottabb „turisztikai" célpontok egyikévé nőtte ki magát. Ez a hirtelen népszerűségnövekedés több tényezőnek tudható be. Egyrészt mutatja, hogy a „szekularizálódó" magyar társadalomban is létezik igény a transzcendenciára. Másrészt a tömegmédiákon keresztül egyre hangsúlyosabban artikulálódik és válik berögződéssé az ún. „egészségkultusz",

5 amelyet növekvő intenzitással a különféle „alternatív gyógymódok" próbálnak kielégíteni. Harmadrészt, az utóbbi évtizedben a populáris kultúra egyre szélesebb területein jelent meg egyfajta patriotizmus/nacionalizmus, amely gyakran használja a szakrális nemzet narratívumait.

6 A tápiószentmártoni Atilla-domb és Dobogókő mindhárom új áramlattal szoros kapcsolatban áll. Az Atilla-dombot bemutató prospektusok és weblapok narratívumainak viszszatérő eleme a hely történelmi gyökereinek megkonstruálása. Ezek azok az elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy a hely a „mitikus magyar történelem" részévé váljon. Ahogy a névből kitalálható, a gyógyító energiákon kívül a populáris vallásosság működésének megfelelően egyéb ideológiák is felfedezhetők a háttérben. A történelmi múlt megkonstruálása historiográfiai forrásokon alapul, igaz azokat a hely tulajdonosa saját igazának bizonyításához átértelmezi. A hun királyt 450-ben székhelyén meglátogató utazó, Priskos rhétor leírása alapján Kocsi János az ő tulajdonában álló Atilla-domb környékére ismert.

7 Hiteles forrás azonban nem áll rendelkezésre arról, hogy hol állt a palota, és pontosan milyen volt az építmény. Kocsi János szerint igazát bizonyítja az a tény is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum 1923-as ásatásán a Tápiószentmárton mellett emelkedő domb szkíta kori fejedelmi sírjából került elő a híres „aranyszarvas", a tűzben aranyozott, szarvas alakú pajzsdísz.

8 A birtok akkori tulajdonosai, a két amatőr régész, Blaskovich György és János ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szarvas a 700 évvel később uralkodott hun király tegezét ékesítette, tehát valahol ezen a helyen állt Attila városa, és itt kell lennie a legen5 Hankiss Elemér: Az ezerarcú én. Emberlét a fogyasztói civilizációban. Budapest, 2005. Osiris. 6 Bővebben lásd Szilágyi Tamás - Szilárdy Réka: Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. JATEPress, Szeged, 2007.; illetve Povedák István: Árpád és a gepárd. A magyar „civil vallásosság" diemenziói. In Filkó Veronika - Kóhalmy Nóra - Smid Bernadett (szerk.): Voigtloristica. Tanulmányok a 70 éves Voigt Vilmos tiszteletére. (ATU 503). ELTE BTK Folklore Tanszék, Budapest, 2010. 267-280. 7 Kocsi János 1993-ban vásárolta meg a tápiószentmártoni orosz katonai repülőtér területét, hogy ott lovasparkot hozzon létre. 8 Az, hogy szkíta és nem pedig hun leletről van szó, a „populáris vallásosság" működési mechanizmusában jól megfér egymás mellett. Jelen esetben nem az a lényeg, hogy logikai, racionális úton igazolható tényeket kapjanak, hanem az, hogy a valóságban akár össze nem illeszthető elemekből egy olyan narratíva keletkezzen, amely a hely megkonstruált történelmi múltját támasztja alá. 133