Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Tudott dolog, hogy a görögkatolikus vallásukat a csepei emberek 1989 előtt nem gyakorolhatták. De a csepei lakosok hitéletét a közeli történelem jóra for­dította. Ezért a vallási ünnepek reneszánszukat élik. A hívők személyesen meg­győződtek arról, hogy minden igazságtalanul keletkezett nehézségből van kiút. Nekik ehhez a kiúthoz egyedül csak a vallás ad erőt, mert ha még be is tiltot­ták, ám amit gyermekkorukban megtanultak, azt nem felejtették el. Főleg nem érzelmileg és lelkileg. Ezért is szeretnének minél jobban megfelelni a vallási ünnepeiknek, és a magasztos ünnepi hangulatot másokkal megosztani. Erre az egyik legkiválóbb alkalom a természet tavaszi ébredésének időszakára eső, lát­ványokban gazdag, tragikus és örömteli eseményeket egyaránt magába fogla­ló húsvéti ünnepük. 2008-ban április 27-én és 28-án tartotta a húsvétot a csepei görögkatolikus egyház az orosz (pravoszláv) egyházi naptárnak megfelelően. (Itt jegyzem meg, hogy ez évben a nyugati kereszténységnek március 23-án és 24-én volt húsvéti ünnepe.) A virágvasárnappal kezdődő nagyhét első napját Kvitna Nedilanaknak nevezik. A hetet magyarul bűnbánati hétnek, nagyhétnek, előkészületi hétnek mondják. Aki orosz nyelvi közegben tartózkodott hosszabb ideig Voskresnek nevezi. Ez a többféle terminus nem jelent különösebb zavart a magyarul beszé­lőknél, mert úgy vélekednek, hogy nem a dolgok megnevezése fontos, hanem az ünnep lényegének átélése és megértése. Ukránul az ünnepi hét Sztraszníj tuzsdzieny, illetve Paszha. Ilyen szóalakban viszont a csepei köznyelv nem jelö­li, ha szlávosan akarják kifejezni, akkor inkább a vallási nyelven gyakran hall­ható sztraszíj tuzsdzienyt mondják rá. Mindenki tudja, hogy a húsvéti ünnepek legjelesebb eseménye Jézus feltá­madásának dicsőítése. A feltámadás kellő megünneplésére böjtöléssel lehet fel­készülni. A csepeieknél a böjt hét hétig tart. A böjtölés nem mindenkire egy­formán vonatkozik. Egyéntől és kortól függ. Főleg azon a véleményen vannak, hogy magának az egyénnek kell eldöntenie, hogy milyen fokon követi az egy­ház javaslatait, milyen mélyen kell önmagába néznie, hogy megszabaduljon a bűneitől és a tisztulás irányába vezesse tovább életét. A régi hagyomány sze­rint húshagyó kedden ún. federovicsa napon az edényeket lúgos vízzel alaposan kimosták, hogy semmiféle zsiradék ne maradjon rajtuk. A háziasszonyok egy­mással megbeszélték, hogy már kezdődik a piszt, poszt. Ezen a napon már illő betartani a böjti előírásokat. Az olajat előkészíteni, megnézni, hogy van-e ele­gendő burgonya a kamrában, mennyi savanyú káposztájuk maradt a télről. A család, ezen belül is főleg az anya vagy ritkábban az apa, vagy a több generá­ciós együttélés esetén a nagyszülők valamelyike határozta meg a böjtölés mód­ját, leginkább azt, hogy mit nem ehetnek. Még a szocializmus idején is igyekez­118

Next

/
Thumbnails
Contents