Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Kővári Réka: Kájoni Cantionale énekei. Forrai Magdolna Gregoria nyomában a háromszéki Szentföldön

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. könyvek — elsősorban a Cantus Catholici - dallamaihoz fordult Domokos Pál Péter. Néhány alkalommal pedig a néphagyományban fennmaradt változatokat közölte. Amely dallamok a nép körében az énekeskönyvekétől eltérő alakban éltek, azokat a variánsokat is megtaláljuk könyve jegyzeteiben. Itt elsősorban bukovinai, moldvai, valamint udvarhelyi, csíki és háromszéki gyűjtésekre hivatkozik. Forrai Magdolna Mária Gregoria iskolanővér (kep_008.jpg) (1918. január 22. Magyarszék - 1983. március 17. Debrecen) életútját Rajeczky Benjamin nekrológjából ismerjük.

4 Emellett a közelmúltban a debreceni Svetits Intézet énektermében - melyet Gregoria nővérről neveztek el - elhelyeztek egy hosszabb írást Forrai Magdolnáról. Az Oktatási Minisztérium által 2003-ban elindított Iskolai Emlékezet program keretében

5 ezzel és egy kisebb kiállítással kívánt emléket állítani az iskola egy kiemelkedő volt pedagógusának. Ez a terem volt a régi Svetits Intézet kápolnája.

6 Fenti írásokból megtudjuk, hogy Gregoria nővér a híres zenész Forrai családból származik. Már édesapja zenész volt: falusi kántor, később színházi karmester. Zenei nevelése a Svetits Intézetben folytatódott, ahol már 16 évesen jelentkezett a rendbe. Családjából nemcsak ő végzett a budapesti Zeneakadémián középiskolai énektanári, karvezető szakot (1942-ben), hanem leghíresebb testvérei közül bátyja, a karmester, a kórusirodalomhoz és szolfézstanításhoz segédanyagokat kiadó Forrai Miklós

7

, valamint húga, az óvópedagógiában publikáló Kodály-növendék, Forrai Katalin

8 is.

9 (kep_009.jpg) Gregoria nővér Kolozsvárott a Marianumban (kep_010.jpg) kezdte meg énektanári pályafutását, amihez felhasználta a Zeneakadémia egyházzene tanszakán korábban szerzett ismereteit is (1943-ban diplomás egyházkarnagy lett). 1944-ben Budapestre menekült, majd a háború végeztével visszatért, és folytatta a tanítást. Marianumi tanári évei alatt írt egy középiskolai és gimnáziumi énekeskönyvet, melyben nagy hangsúlyt helyezett a népi dallamokra. Miután az iskola megszűnt 1948-ban

10

, különböző munkákat végzett: volt kántor (kep_011.jpg), zeneóvoda-pedagógus, gépíró, felszolgáló, mosogató, gyári munkás. 1957-től még mindig Kolozsvárott a piarista templom kántora, ahol lehetősége nyílt énekkar vezetésére. Itt elsősorban gregorián dallamokat énekeltetett, melyeket népénekekkel egészített ki — később saját gyűjtéséből származókkal is." 1958 és 1964 között „mint a kolozsvári Folklór-Intézet külső munkatársa a székelyek között végezte azt a gyűjtőmunkát, melynek eredménye ma az MTA Zenetudományi Intézetének egyik igen értékes állománya a Kájoni Kancionále még elérhető dallamanyaga, ahogyan még az öreg énekesek emlékezetéből és előadásmódján meg lehetett örökíteni."

12 1965ben visszatelepült Debrecenbe, és annak a Svetits Intézetnek lett ének és művészettörténet tanára, kórus- és szkólavezetője (kep_012.jpg), ahol korábban maga is nevelkedett. Itt nemcsak a diákokat, hanem szerzetestársait (kep_013.jpg) is tanította énekre, kántorkodásra (kep_0l4.jpg). Az 1970-es évektől a katolikus 94