Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Albert Ernő: Káromkodás. Csíki és háromszéki adatok

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 8. 4. Pálca Bereck város tanácsa 1849. szeptember 24-én káromkodásért Dani Jánost 25 pálcaütésre ítélte, és rögtön végre is hajtatta. Szintén Bereckben 1849. december 7-én „égre kiáltó káromkodások" miatt 50 pálcaütésre ítélték, nyomban végrehajtották.

92 Bereck városa tanácsa 1850. január 9-én Kovács Mihály ifjút káromkodásért 25 „pálcaütésre" ítélte - végrehajtatta. Ugyanakkor ítélkezett a tanács arról is, hogy Bara Antalt 30 pálcaütéssel bünteti, melynek végrehajtását Orbán Mihály városgazdára bízta.

93 8. 5. Vesszőzés A felsőfalusi [Kászonfeltíz] Keresztes István fiát, Pétert szitkozódásért a széki ülnökök elé állították, akik azt az ítéletet mondták ki, hogy „mise után vesszőztessék meg pro exempl[o]".

94 8. ó. Kaloda Az Approbatae és Compillatae Constitutiók XXXIV törvénycikke szerint, amelyet 1619-ben fogalmaztak meg, „Lelkeződéssel való szitkozódások" büntetése a szolgáknak és parasztoknak „kézi kaloda legyen, amelyben délig kell tartani őket".

95 Kászonban - korábban a vesszőzésnél említettük nevét — „felsőfalubeli" Keresztes István fiát, Pétert 1675-ben a széki ülnökök tanácsa ítélte arra, hogy „ördöglelkű" szitkozódásáért „az jövő vasárnapon vettessék kalodába".

96 A szárazság, éhség, pestis éveit követően a főkormányszék 1720. január 22én körlevelet küldött a székek vezetőinek, hogy a közösségek lakói „az Istennek látogatása alatt" nem hunyászkodtak meg, hanem „szitok, káromkodás, átok" „eláradott", ezért a bűnösöket kalodában tartsák.

97 8. 7. Pellengér A XVII. században az országos törvények a székekben megkövetelték, hogy az emberek ne káromkodjanak, a fiatalok ne mondjanak csúnyákat. Az előírások áthágok állítsák pellengérre, vagy verjék el virgáccsal.

98 Utaltunk már rá, hogy a gyergyószárhegyi legényt 1696-ban szitkaiért halálra szándékoztak ítélni, de mivel csak egy tanú volt, úgy határoztak az ülnökök tanácsában, hogy „vonassék perengérbe" [pellengér].

99 1720. január 22-én a főkormányszék körlevelében arról értesítette a székek vezetőit, hogy „a szitkozódás, káromkodás, torbézolás (így!), musikálás és táncolások mindenütt megtiltassanak", akik pedig ezt a parancsot áthágják „kalodában vagy templomok előtt, faluk, városok közönséges helyén állani szokott pelengérben verettessenek és bizonyos napokon s órákig tartsanak , parancsoltatik".

100 55