Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Schleicher Vera: Nyaraló hívek, hívő nyaralók. Fürdőtelepi templomok és kápolnák a Balaton-parton I.

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. nyaralók sokáig aludhassanak. Az utcákat pormentesítették, a péksüteményt és a tejet naponta házhoz szállították, a strandok vendéglőiben pedig minden este cigányzene szólt. Ez a hétköznapok és ünnepnapok rendjét összemosó sajátos életforma persze nem zárta ki a vasárnapi istentiszteletek látogatását. Ugyanakkor a visszaemlékezések tanúsága szerint éppen a vasárnapnak kellett minden percét kihasználni, hiszen a családfő csak ekkor, péntek estétől vasárnap koradélutánig lehetett együtt a családdal, és élvezhette a fürdő nyújtotta örömöket. Úgy tűnik, az üdülőhelyek kiválasztásában a községek felekezeti összetétele nem jelentett szempontot, sőt a szállásadó család vallása sem volt irányadó. A nyaralóhely kiválasztásában a legfőbb szempont a megközelíthetőség volt, a többség nem mérlegelte, van-e vallásfelekezetének megfelelő templom az adott faluban! Ez alól egyedüli kivételt talán a kifejezetten zsidó nyaralóhelynek számító Siófok jelentett, amelyet imaháza, kóser éttermei miatt előszeretettel választott a vallását tartó zsidó polgárság. (Ugyanakkor minden bizonnyal a Siófokot választóknál nagyobb számú zsidó család nyaralt a Balaton sok, a kóserság feltételeit és az imaházat biztosítani nem tudó parasztfalvában.) Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az épülő villatelepeken - néhány kivételtől eltekintve — ebben az időszakban egyáltalán nem is voltak még templomok. A déli part ekkor terjeszkedő villatelepei esetenként több kilométer távolságra feküdtek az anyaközségektől, de előfordult az is, hogy több mint tíz kilométerre volt a legközelebbi katolikus, illetve református templom vagy zsidó imaház. Összefoglalóan megállapítható, hogy ebben az I. világháború végéig tartó időszakban a meglévő egyházi intézmények képesek voltak kiszolgálni a nyári idényben egyre növekvő lakosság igényeit. Templomépítésre ebben az időszakban mindössze nyolc ízben került sor a Balaton-parti településeken, de ezekből is csupán öt hozható közvetlen kapcsolatba az idegenforgalommal.

11 Ezek közé tartozik például a balatonalmádi Szent Margit-kápolna, amelyet 1884-ben szenteltek fel, vagy az 1903-ban emelt új, neoromán stílusú templom Siófokon. A nyaralóréteg aktív szerepvállalását ebből az időszakból egyedüli példaként az 1902-ben épült kis fonyódi kápolna képviseli, amelyet egy székesfehérvári orvos emeltetett a Szűzanya tiszteletére, hálából a szerencsés gyógyulása emlékére. 3. Kápolnaépítési láz Ezzel szemben lényeges fordulat áll be a tóparti települések vallási életében a két világháború közötti időszakban. A leglátványosabb változás a miséző helyek számának ugrásszerű emelkedése: 1918 és 1949 között harminc új templom, illetve kápolna épült közvetlenül a Balaton partján, ezek néhány kivétellel katolikus kápolnák.

12 Ugyanakkor ez idő alatt összesen tizenöt új lelkészséget és több önálló plébániát alapított a katolikus egyházmegye ebben a régióban. (Összehasonlítás409