Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Schleicher Vera: Nyaraló hívek, hívő nyaralók. Fürdőtelepi templomok és kápolnák a Balaton-parton I.

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. képpen az egész egyházmegyében harminckettő az ebben az időszakban alapított lelkészségek száma, tehát nagyjából ezek fele a Balaton partján jött létre).

13 Protestáns gyülekezetek is szerveződtek ebben az időszakban, bár jelentősen kisebb számban: például 1942-ben Balatonalmádi-Balatonfüzfö Társegyházközség (eredetileg Batlatonalmádi-Füzfőgyártelep Társegyházközség) vagy 1943-ban az evangélikus Enying-Siófoki Missziói Gyülekezet. A fejlődés dinamikáját jól érzékelteti egy-egy divatossá váló fürdőtelep egyházi épületekben és intézményekben való gyarapodásának valóságos sikertörténete, mint amilyen például Almádi, Siófok vagy Fonyód. Ez utóbbi településen például - amely a századfordulótól mint Kaposvár „külvárosa", nyaralótelepe indul fejlődésnek - 1902-ben épült föl az első kápolna, hogy helyet adjon az addig az iskola épületében havi egy alkalommal tartott szentmiséknek. Az ezt követő harminc esztendőben pedig további öt kápolnával és egy plébániaépülettel gyarapodott Fonyód, öt új harangot adományoznak a tehetős nyaraló hívek, továbbá két önálló egyházközség is létesült a település közigazgatási területén. A katolikus egyház e látványos térnyerésében több tényező együtthatása játszott szerepet. Mindenekelőtt számolnunk kell a keresztény egyházak országszerte ható erőteljes újjáéledésével, amely a XIX—XX. század fordulójától, de főként a kommün bukása, illetve a trianoni békeszerződés megkötése utáni időszakban kezdte éreztetni hatását a hazafias-vallásos értékrend visszaállításában. A belmissziók, az egyházak képviselőinek közéleti-politikai szerepvállalása, a rendkívül aktív katolikus, majd az 1930-as évek végétől éledezni kezdő protestáns társadalmi-egyesületi mozgalmak mind a vidéki mind pedig a városi lakosság körében egyfajta vallási ébredés, de főként „katolikus szellemi reneszánsz" motorjai voltak.

14 E folyamatok szellemi-politikai hatásai a Balaton-parti fürdőtelepek életében is érezhetők voltak. Az országhatár módosításával jelentősen átalakultak a balatoni telekvásárlásokban testet öltő társadalmi igények. Megjelent két új társadalmi réteg, nevezetesen a „felső tízezer" és az az úri középosztály, amely a Horthykorszakban magát egyre erőteljesebben „keresztény középosztályaként határozta meg, és balatoni villatulajdonosként az ennek megfelelő viselkedésformákat és ideológiai környezetet próbálta második lakóhelyén, a Balatonon is újrateremteni. Feltételezhetjük azonban, hogy nem csupán a két világháború közötti két évtized államilag támogatott keresztény újjáéledésének nyaralóhelyi megfogalmazásáról van szó, hanem annak a fürdőhelyi illemkódexnek az átmentéséről is, amely e tehetősebb rétegek korábbi Monarchia-beii (elsősorban tátrai és adriai) nyaralóhelyein természetes gyakorlatként írta elő a vasárnapi templomlátogatást.

15 Nem elhanyagolható tényező e Balaton-parti területek birtokszerkezete sem. A déli part nagy kiterjedésű uradalmainak katolikus földbirtokosai nem csak a parti kopár telkek parcellázásában jeleskedtek, de a fürdőegyesületek kérésére 410