Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Schleicher Vera: Nyaraló hívek, hívő nyaralók. Fürdőtelepi templomok és kápolnák a Balaton-parton I.

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. szabadossága, a vasárnap szentségének lábbal tiprása a környékbeli parasztfalvak lakónak mentalitására is kihatással volt: az egyházmegyéjében vizitáló gróf Zichy Domokos püspök már az 1840-es években a fürdőéletet okolja füredi és arácsi hívei vallásosságának és erkölcseinek romlásáért.

8 Ebben a közegben épült tehát a Balaton-melléke első fürdőtelepi temploma, amely — tekintettel az évről évre gyarapodó nyaralóközönségre és a környező falvak katolikusságának növekvő létszámára - joggal lehetett a plébániatemplomi rang várományosa, ám nem így történt. Az önálló plébánia megalakítására irányuló törekvéseket 1848-49 eseményei elsöpörték, majd amikor azt már kifejezetten a környék parasztsága kérelmezte, az 1870-es években ismét elutasították, éppen arra hivatkozással, hogy nyáron mindvégig biztosítva van a lelki gondozás (sokszor maga a fürdőigazgató misézett!), sőt a keresztelésre jogosult paloznaki plébános a szezon idejére engedélyezte a füredi gyermekek helyben történő keresztelését is.

9 Az önálló lelkészség csak 1918-ban jött létre, 1927-ben pedig végül nem a fürdőtelepen, hanem Füred faluban szentelték föl az új katolikus plébániatemplomot, az úgynevezett Vörös templomot. 2. A polgári származású nyaralóréteg megjelenése a Balatonon Az 1860-as évektől, a déli vasút építésétől, illetve az új Sió-zsilip megnyitásától számítható a balatoni fürdőélet második korszaka, amely az 1880-as évek parcellázásaival lényegében a modern polgári fürdőélet hőskorszakának tekinthető. A füredi (majd később badacsonyi) nemesi közönséghez képest merőben új társadalmi réteg jelenik meg a partmenti falvakban, majd az alakuló fürdőtelepeken. A főváros és nagyobb városok polgársága és tisztviselőrétege veszi elsősorban célba a Balatont, s tölti itt a nyarat, júniustól augusztus végéig. Ez az a társadalmi réteg, amely - a felvilágosodás eszméinek hatására - már a XIX. század közepére, de főként a kiegyezés időszakától a leglátványosabban lazított a történelmi egyházakhoz fűződő kapcsolatán. S ugyanakkor ez az a korszak, amely a teljes „elvallástalanodással" fenyegető vallási közömbösség és antiklerikalizmus térhódításával, a liberális polgári értékrend terjedésével, az egyházi és állami élet szétválasztásával a legkevésbé sem kedvezett a hitélet virágzásának.

10 Nem kedvezett annak maga a fürdőhelyi életforma sem: ekkor alakult ki az a - hétköznapok és ünnepek merev rendjével radikálisan szakító - üdülőhelyi életforma, amelynek minden programpontja a pihenésnek és a kikapcsolódásnak van alárendelve. Az üdültetésbe, szobakiadásba bekapcsolódó parasztfalvak minden tekintetben megpróbáltak alkalmazkodni a pihenni kívánó vendégekhez. Reggelente lábujjhegyen járt az egész falu, még a pásztoroknak is megtiltották a tülkölést, hogy a