Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Schleicher Vera: Nyaraló hívek, hívő nyaralók. Fürdőtelepi templomok és kápolnák a Balaton-parton I.

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A Balaton természeti illetve nemzeti kultuszhelyként való értelmezésének példái után térjünk vissza a reformkorba, és vegyük szemügyre a hitélet egyes konkrét fürdőhelyi jelenségeit! 1. Az első fürdőtelepi kápolna Balatonfüred, a Balaton első és sokáig egyetlen fürdőhelye különleges helyzetben volt a fürdőkúrára érkező nemesek és polgárok valláserkölcsi „felügyeletét" illetően. A fürdő mintegy kétszáz esztendőn keresztül a tihanyi bencés apátság tulajdonában és - kisebb időszakokat leszámítva - kezelésében működött. A XVIII— XIX. században a fürdőtelepen történő templomépítés természetes gondolatnak számított. Ennek ellenére a bencés rend anyagi nehézségei miatt 1846-ig, azaz a híres „kerek templom" felépítéséig a füredi fürdőtelepen csak az a kis kápolna állt a hívek rendelkezésére, amelyet - egy, a XVII. században már álló kápolnaépület helyén - Vajda Sámuel apát emeltetett 1761-ben, közvetlenül a gyógykút mellett. Füred előkelő vendégeinek - köztük sok magas rangú egyházi személynek és nyaraló bencés szerzetesnek - természetes igénye volt a vasárnapi misén való részvétel, ám a környék paraszti lakossága ekkor még többségében református vallású lévén, a legközelebb igénybe vehető templom Paloznakon, Tihanyban illetve Aszófőn kínálkozott, ami a korabeli közlekedési viszonyok ismeretében nagy távolságot jelentett. A mindössze harminc fő befogadására alkalmas kápolna bővítése, illetve nagyobb épülettel való kiváltása mégis száz évet váratott magára, ami azzal magyarázható, hogy a fürdőtelep világi épületeinek fejlesztésére (fürdőházak, szállók, éttermek) a templomépítésnél is sokkal nagyobb igény nyilvánult meg. Füred tehát elsősorban világi fürdőhely volt a reformkorban, és az maradt a későbbi évtizedekben is, amelynek nyereséges működéséért maguk a bencés fürdőigazgatók voltak a felelősek. Füred egy-egy újabb virágkorát mindig a világi élvezetek felé tett engedménynek köszönhette, még ha az ezzel járó erkölcsi felelősséget kompromisszumos megoldásokkal próbálták is enyhíteni a fürdőigazgatók. Jó példa erre Gácser Kalazant fürdőigazgatónak az 1930-as évek fejlesztéseihez fűzött megjegyzése: „A strandfürdő és játékkaszinó azonban nem egyeztethető össze a Bencés rend házi kezelésével, tehát bérbe kell adni."

6 A fürdőhelyi erkölcsök szabadossága, sőt romlottsága azonban nemcsak a játékkaszinó létében nyilvánult meg. A fürdőidény ugyan még a XIX—XX. század fordulóján is a Kerek templomban kezdődött szertartásos körülmények között (amelyet közös vonulás követett a „Savanyúvízhez"), ezzel egyidejűleg azonban a postaházban „kéjlányok" várták a szezon kezdetét.

7 A fürdőszezonban azonban sok minden, akár még a titkos prostitúció is megbocsátható volt. Az igazi gondot az egyházak képviselői számára a laza erkölcsök rohamos terjedése jelentette, amely immár nem korlátozódott csupán az idegenforgalmi idényre. Az életforma 407