Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. G. I. élettapasztalatai ugyanezeket a szempontokat erősítik meg. A nevelésnek, a mások felé való odafordulásnak az önzetlenség, a lemondás, a szeretet a feltétele. „Adjon, adjon, adjon, önzetlenül, sokat adjon, s lehetőleg háttérben maradjon, de mindent szeretettel, önzetlenül adjon." I. L. számára az evangélium tanításai szolgálnak erőforrásként, követendő útmutatásként a sikeres népnevelő attitűd kialakításához. A „Ne menjen le a Nap a te haragoddal!", a „Szeresd embertársad, mint önmagadat!", a Miatyánk bűnbocsánatot kérő és adó formulája nem elsősorban az önmegvalósító, saját érdekeket szem előtt tartó lelkületet formálja benne, hanem a másik emberre irányuló figyelmet, elfogadást, szeretetet. Ez a viszonyulásmód lehet a közösségteremtés garanciája.

30 Mások tanításához pedig a szüntelen önképzés, a példaértékű élet ad méltóságot.

31 M. F. szerint önzetlen lelkülettel lehet másokat tanítani. „Ne sajnáld másnak odaadni azt, ami neked van." Ny. I. a tehetséget és a szakma szeretetét látja meghatározó tényezőnek, ami nélkül nem lehet megkedveltetni és tovább adni a tudást. „A talentum az első, a másik, hogy kell szeretni. Ha nem szereted, akkor nem tudod szépen előadni, nem érzed, mást nem tudsz megtanítani, ha nincs hívásod erre." 8. A népnevelés hatása A továbbiakban a népnevelésnek az egyes közösségekben tetten érhető hatására, visszhangjára vagyok kíváncsi. Arra, hogy hogyan fogadják a kezdeményezést a falubeliek, engedik-e magukat megszólítani, van-e igényük arra a tartalmas életformára, amit felkínálnak nekik. A falubeliekkel, a tanítványokkal készített interjúkból körvonalazódni látszik a közösség viszonyulásmódja, az az értékrendszer, ami a nevelés folyamán formálódott bennük. Ugyanakkor a népnevelőkkel való együttgondolkodás, tevékenykedés során, az ő életükkel állandó érintkezésben élve a közösség tagjai számára látványossá válnak azok a tulajdonságaik, amik elfogadottá, sikeressé, sőt, népszerűvé teszik őket. Magatartásuk, jellemvonásaik példaértékűek, amelyeknek a figyelemmel kisérése már önmagában nevelő hatással van a környezetükre. A. M. kezdeményezései közösséggé formálják azokat, akiket sikerül bevonnia egy-egy gondolat megvalósításba. Úgy lop be értékeket az emberek szívébe, hogy azt nem intézményszerű tanításként, hanem örömként élik meg. Az ének- tánc-, színdarabtanulás alkalmai valóságos ünnepi együttléteket teremtenek meg, amik kiemelnek a hétköznapok egyhangúságából, amikből megújulni, töltekezni lehet, s amik erőforrásként szolgálnak a mindennapos küzdelemhez. „Az az este, amikor ott voltunk a próbán, nagyon jól telt. Egész nap rohantunk, de amikor elmentünk próbálni, egyet énekeltünk, egyet táncoltunk, s az ember olyan fel371