Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)
V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Ács Anna: Egyházfegyelem egy bakonyalji falu református gyülekezetében a XVIII. században
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. legénnyel. „Akkori fertelmességéért meg lakolt de ezt oktalanabb undokságával meg tetézte - hogy mert vénségére egy idegen vallású meg vetni való ifjúval paráználkodott." Bűneit tetézte azzal, hogy hosszú ideig az úrvacsorával sem élt, „mely dologért az Isten őtet az ő gonosz útjaira bocsátotta." Miben is állt ez a gonosz út a prédikátor szerint? Az özvegyasszony és a legény együtt arattak, „a munkálkodás közben az ördög a fajtalan beszédek és tisztátalan mozgások által mint valamely kötelek által ugy a maga hálójába kerítette hogy estvére kelvén egésszen a maga rabjává tette." A nő „gonoszsága pedig ugy jött világosságra", hogy magzatelhajtásra szolgáló „orvosságot" akart vásárolni. De „az Isten nem engedte hogy paráznaságát gyilkossággal öregbítse." Az özvegyasszonyt a magisztrátus egyrészt pénzbüntetésre, másrészt börtönbüntetésre ítélte. Az „Eklézsia fenyíték szerént" kitiltották a gyülekezetből, aztán mégis megkegyelmeztek neki: egy hét eklézsiakövetés után feloldozták. 1734 májusában a gyülekezet szigorúbban járt el azzal a férjes asszonnyal, akit három „szemmel látott" férfi tanú jelentett fel legénnyel való „sok ideig fajtalankodása" miatt. A lelkipásztor megjegyezte, hogy a nő „másoktól /is/ rossz ítélet alá rekesztett lévén." Az asszonyt a vice szolgabíró a faluból is „végképpen" kiűzette. Ellenben a legényt, akivel az asszony a „titkos gonoszságot" gyakorolta, csupán penitencia tartására kötelezték. Ám azt „csaknem két esztendeig vontatta" s csak sok kérésre tett vallomást bűneiről a gyülekezet előtt és egy hétig penitenciát tartott. Az első parancsolat be nem tartása Illyés Endre megállapítása szerint általánosan jellemezte a XVIII. század református vallásgyakorlatát. Mint fogalmazott: „...ennek a kornak babonaságba süllyedt, természettudományi ismeretekben szegény, a mágia és a varázslás világát még valóságnak vevő gyermeke" nagyon sokszor került szembe e parancsolattal. 15 Noszlopon viszont egyetlen ilyen esetet örökítettek meg „szomorú tapasztalás" alapján ebből az évszázadból. 1764-ben egy „hajadon lány a maga bujálkodásának kívánságától ugy felvadult", hogy a „maga természeti tisztátalanságát" ételbe keverve akarta a „maga testi kívánságainak" beteljesítésére bírni — azaz „maszlagolni" — a kiszemelt „tisztességes életű" ifjút. Szándékára azonban fény derült szomszédasszonya, egy nemesasszony bejelentése révén. Ám a vizsgálat során a bejelentő bűnössége is bebizonyosodott: ő is élt a szerelmi varázslás ezen módjával, társ volt a „botránkozásszerzésben." Mindkét nőt arra kötelezték, hogy kövessék meg az elöljárókat a parochiális háznál és meg is kellett békülniük egymással. 16 A gyülekezetből való kitérésre egyetlen adatot találunk az egyházfegyelmi feljegyzések között. 1762-ben egy devecseri fogságából szabadult férfiról jegyezte fel a lelkész, hogy „szabadulásának ára az azelőtt gyakorolt reformata vallásának elcserélése" volt. Bár nem részletezte az esetet, arra kell gyanakodnunk, hogy a férfi a helyi katolikusok kegyurának, gróf Eszterházynak a börtönébe került és erőszakkal térítették át. 17 261
