Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Ács Anna: Egyházfegyelem egy bakonyalji falu református gyülekezetében a XVIII. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A matrikula egyházfegyelemre vonatkozó részében nem esik szó a járandóságok fizetésének elmaradásáról, sem a közmunkák hanyag teljesítéséről, esetleges megtagadásáról, sem a korra egyébként országosan jellemző templomi székperekről. Ez szigorúbb egyházfegyelemre enged következtetni, amely e tekintetben csak a XIX. század utolsó harmadától lazult Noszlopon és Lackovits Emőke kutatásai szerint szinte az egész Dunántúli Egyházkerületben.

18 A XVIII. században talán még az egyházi tisztségek betöltése sem okozhatott nagy gondot a bakonyalji településen. A tisztségviselőket megbecsülhették, erre utalhatnak a halálozási anyakönyv azon bejegyzései, ahol megörökítették az elhunytnak az egyházközségben viselt funkcióját is. A tisztségek pénzbeni megváltásának folyamata szintén a XIX. század második felétől gyorsult fel, s az 1900-as évek elejére egyre nőtt a váltságdíjat késedelmesen fizetők, illetve a váltságdíjjal tartósan tartozók száma. A vallásgyakorlás és a templombeli viselkedés terén előfordult fegyelmi vétségek sem igazán jellemezhették a noszlopi gyülekezetet. A fennmaradt vizitációs jegyzőkönyvekben többször olvashatjuk ezt a megállapítást: „a protokollumokhoz híven járnak el." 1795.október 29-én a vizitátorok azt tapasztalták, hogy az eklézsia tagjai a „prédikátor úrral szeretetben élnek, hasonlóképpen az Oskola Rector ellen is semmi panasz sintsen." Ennek ellenére az eklézsia elöljárói panaszt emeltek a tiszteletes úrral szemben, hogy a megígért szénabeli commentióból a megígért harmadrészt nem akarja kiadni. Az ügy „magok között barátságossan lejendő intézését magokra vállalták" - jegyezték fel a vizitátorok. Maga a rektor, Timár János is elégedett volt helyzetével, mert ezt a mondatot vezették a jegyzőkönyvbe: „Az Oskola Rectort kedvellik, Rector Úr sincsen semmi leg kisebb említést érdemlő panasszá is."

19 Timár János ez év október 29-én az újabb vizitáció alkalmával mindössze azt nehezményezte, hogy az elöljáróság nem ad neki búzát commentióba. Hiába panaszkodott, a továbbiakban is be kellett érnie rozzsal, mert a noszlopi református gyülekezet elöljárósága a szokásokra hivatkozva megtagadta a kérését. A rektorok némelykor a rossz étkeztetésükről tájékoztatták a vizitátorokat és szóvá tették a kurátorok viselkedését, amikor azok „rosszul" azaz tiszteletlenül, utasítóan beszéltek velük a gyermekek előtt. S bár a vegyes anyakönyvben nem találunk említést a rektorokról, a vizitációs jegyzőkönyvek több olyan esetet tartalmaznak az iskolatanítókról, amikor munkájuk és viselkedésük a gyülekezeti tagok megbotránkozását váltotta ki. 1792 decemberében a lelkész és az elöljárók a vizitátoroknak bepanaszlották Gyene Dávid oskola mestert, aki „korcsomás ember" hírében állott. A rektort sokszor meg is verték a kocsmában és „verten kisérték haza." Gyene Dávid „rettenetes káromkodásáról magát igen ismertté sőt gyalázatossá tette, melyért eklézsiát is követett" - olvashatjuk a jegyzőkönyvben. Egyszer, amikor éppen a kocsmában „ivott, tivornyázott s megveretett", az eklézsia kurátora elfogta és büntetésül nem 262