Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Ács Anna: Egyházfegyelem egy bakonyalji falu református gyülekezetében a XVIII. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. öleli fel, bőséges adatokkal szolgál a XVIII. századra vonatkozóan, de értelemszerűen annál kiterjedtebb. így az általa megállapított bűn-gyakorisági sorrend csak részint érvényes a korábbi évszázadra. Lackovits Emőke sorrendjében a közel kétszáz évre kiterjedően első helyen áll a templomkerülés. Ez Noszlopon az 1700-as években még nem jelentkezett erőteljesen, kifejezetten ilyen bűn nem is szerepel forrásainkban, legfeljebb más vétekkel összefüggésben tesznek említést róla. A második helyen áll a paráznaság és házasságtörés. Noszlopon ezek gyakorisága feltűnő, ezek kerülnek az elkövetett bűnök lajstromának élére. Persze a gyülekezet lélekszámát tekintve csekély számban fordulnak elő, általánosan nem lehettek jellemzőek. S feltehetően azt jelzik, hogy a faluközösség és az eklézsia különösen nagy gondot fordíthatott az erkölcsi élet tisztaságára, a házasság szentségének megőrzésére. Lackovits Emőke kutatási eredményei alapján a harmadik helyen szerepelnek az iskolatanító munkájának és viselkedésének hiányosságai. Noszlopon a vegyes anyakönyvben erre még utalás sincs, viszont más forrásunk, az esperesi vizitáció tartalmaz ilyen, meglehetősen szemléletes esetleírást a XVIII. század végéről. A bűnök sorrendjében 4-5. helyet betöltő az egyháznak fizetendő járandóságok elhanyagolása és távolmaradás a presbiteri gyűlésekről vétekkategóriák. Ezek a bakonyalji falu református gyülekezetében ekkor még egyáltalán nem jelentkeztek, illetve nincsenek rájuk vonatkozó dokumentumaink. A 6-7-8. helyen álló bűnök: káromkodás, veszekedés, viszálykodás és részegeskedés már előfordultak a noszlopi gyülekezetben, viszont nem önmagukban, hanem más bűnökhöz kapcsolódóan, ugyanúgy, mint a lajstrom végén a rágalmazás, tiszteletlenség és az engedetlenség. A sorban 9. bűnre, a tolvajlásra még utalás sincs a rendelkezésre álló forrásainkban és a 10-11. helyre sorolt bűnök: a lelkipásztor személyének és munkájának elégtelensége s a hűtlen gondnoki pénzkezelés, de a 14-16. helyen szereplő kegyeletsértés, haragtartás, templombeli rendetlenkedés, az istentiszteletről való késés sem okozhatott még megörökítésre érdemes problémákat a helyi eklézsiában a XVIII. században.

9 A noszlopi református gyülekezet vegyes anyakönyvének egyházfegyelmi feljegyzései közül már az első, 1724.április 26-án rögzített fegyelmi ügy különös figyelemre méltó. Nem csupán a témája, hanem egyedi stílusa miatt is. Egyes szám első személyben szól, a bűnös vallomását rögzíti, érzékeltetve a korabeli magyar köznyelv minden szépségét. Ráadásul az ügyben a felesége révén közvetlenül érintett volt maga a lelkész is. A hangzatos leírásból mégsem derül ki egyértelműen, miben is állt a vallomást tevő Nemes Kata bűnössége. Rágalmazásról lehetett szó, az asszony a férje mellett meggyalázta Pető György prédikátor hitvesét is. Az asszonyt két vasárnap eklézsia követésre ítélték és megfenyegették, ha ezek után is „nyelveskedik", minden kegyelem nélkül pellengérhez fogják vinni. A kilátásba helyezett újabb büntetés súlyát növelendő azt is előírták, hogy a 258