Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Kepéné Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: Az őrszentvidi forrás különleges reneszánsza

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. zarándokok mellett. Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a nap folyamán alig akadhatott olyan személy, aki a szentkúthoz ne látogatott volna le, akármilyen céllal is érkezett.

18 Az energiapontokon viszont kevesebben álltak a megszokottnál. A kegyhely meglátogatásához kapcsolódó térhasználat másik érdekessége az volt, hogy a szabadtéri oltárt a kápolna bejárata elé állították fel, úgy, hogy szent Vid szobrának a meglátogatására csak a szentmise befejezése után nyílt lehetőség. A mise végeztével a hívők egy kisebb, körülbelül 150 fős csoportja, egyes sorban várakozott a kápolna ajtajában. Ok szinte kivétel nélkül a szlovén-lakta vidékről érkeztek. Ugyanis egy újabb szokás van keletkezőben, amely a szlovéniai Bled szigetéről származik. Itt azt tartják, hogy aki a kápolna harangját háromszor megkongatja, annak teljesül a kívánsága. Ujabban tehát a Bakonaki-tó partján is lehetősége nyílik a hívőknek háromszor meghúzni a Szent Vitus kápolna harangjának kötelét. Utána a szobor elé vonulnak, az oltáron lévő perselyekbe pénzt tesznek, keresztet vetnek, vagy röviden imádkoznak, fejet hajtanak és a várakozók miatt viszonylag gyorsan, 1-2 perc múlva kijönnek a kápolnából. Elmélyülésre tehát nem igazán nyílik lehetőségük. A Szent Vid kápolna napjainkban zajló búcsújára egyébként is általánosan jellemző, hogy egyáltalán nincs lehetőség magánimára, áhítatra, elvonulásra, elmélkedésre. Azt is mondhatnánk, hogy látszólag ezt nem is igazán igénylik az idelátogatók, néhány idős személy kivételével. Maga a papság is úgy szervezi az eseményt, hogy egész délelőtt nagyteljesítményű hangszórókból populáris stílusban feldolgozott gregorián énekeket sugároznak. Az emberek a szentmise végét követően másfél-két órát maradnak még az erdőben, vásárolnak, éhüket-szomjukat csillapítják, beszélgetnek, sétálnak, majd hazaindulnak szenteltvizes korsóikkal. A délután és az este pedig már teljes egészében a kirándulóké és a turisztikai programoké, a nagyszínpadon tartott könnyűzenei koncerteké. Összegzésként elmondhatjuk, hogy az energiapontok feltárása populárisabbá, a nem hívők számára is kiemelt jelentőségűvé tette a Bakonaki-tó melletti szent helyet és búcsúját, de ezzel egyben deszakralizálta is. A kultusz felélesztését a turizmus szolgálatába állították, ez pedig a vallásos tartalmak többségének eltűnését eredményezte. Szent Vid és a tiszteletére szentelt kápolna szerepe háttérbe szorult, a forrás azonban megőrizte központi jelentőségét. A szent teret és időt a minimálisra csökkentő, csak a legszükségesebb mértékben tisztelő eseménysor alakult ki a búcsú alkalmával. Megfigyelhető, hogy az áhítat, a csend és a bensőségesebb találkozás a transzcendenssel csak a magánlátogatások alkalmával valósulhat meg. Ezt bizonyítják az év minden szakában ott található gyertyák és kívánságcédulák. A vallásos élmény a hagyományos búcsújárással ellentétben itt már nem kollektíven, hanem csak egyénileg élhető át. 242