Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Kepéné Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: Az őrszentvidi forrás különleges reneszánsza

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. den eleme eltűnt: a gyalogos zarándokcsoporttal érkezés, a gyóntatás, a körmenet, a kegytárgyaknak szentmisevégi megáldása és a délutáni litánia is. Kizárólag csak a szentmise maradt meg és a forrás meglátogatása. Azt mondhatjuk, hogy a búcsú egy turisztikai szolgáltatás része lett. A 2005. június 19-én, a szent emléknapjához legközelebb eső vasárnapon tartott búcsúra rég nem látott nagy tömegben gyűltek össze hívők és „nemhívők" egyaránt, zarándokok és érdeklődők. A parkolók és az utak mente zsúfolásig megtelt autókkal, a kápolnához illetve a forráshoz vezető út pedig a szakrális térbe mélyen beékelődve vásári árusok sátraival, lacikonyhásokkal. Szép számmal érkeztek távolabbi stájerországi és karintiai területekről szlovének, de Ausztriából és Magyarországról is jöttek vendégek. A kegyhelyre vallásgyakorlási céllal érkező látogatók többsége viselkedésének, idő- és térhasználatának meghatározó eleme volt, hogy a szentmisék kezdete előtt legalább 30 perccel érkeztek a helyszínre és a kápolnához vezető út mentén áruló fazekasoktól kis szenteltvizes korsót vásároltak. Első útjuk a forráscsőhöz vezetett, ahol megtöltötték a korsócskájukat vízzel. Igyekeztek ezt magukkal vinni, hogy a misén újból, még egyszer megszentelődjék. A szent forrás vizével való érintkezés általánosnak mondható koreográfiája a következő: a sorba beállva, a vízhez érve az emberek megtöltik a korsóikat, majd megmossák szemüket és egy korty vizet isznak. Sokan magukkal ruha vagy papírzsebkendőt is visznek, amit a vízbe mártanak, hogy ezzel dörzsöljék a szemüket vagy szemüvegüket. Néhányan a pénztárcájukat is a csurgó vízhez érintik. A szentkúthoz tóduló tömeg miatt általános, hogy egy-egy családnak csak az egyik tagja megy a forráshoz, majd a távolabb álló családtagoknak visz a vízből, akik ott mossák meg arcukat, szemüket és isznak belőle.

16 A nap fél kilenckor magyar nyelvű szentmisével folytatódott körülbelül 100 hívő részvételével, a szentmise végére pedig mintegy 300 fő kapcsolódott be a szertartásba. Sokan már a 10 órakor kezdődő szlovén nyelvű misére gyülekeztek, amelynek végére közel 1000 főre volt tehető a hívősereg száma, akik aktívan, elejétől-végéig imádkozva-énekelve részt vettek a szertartásban. Akik fontosnak tartották a szertartáson való részvételt, azok a kápolna előtt felállított szabadtéri oltár körüli 20 méter sugarú körben álltak meg, a többiek ettől távolabb, ott is sokszor csak időlegesen, hiszen a búcsúi szentmise alatt folyamatosan jártak-keltek az emberek.

17 Akik nem kimondottan a szentmisékre érkeztek, azoknak fő céljuk a forrás megközelítése, a mosakodás és a vízmerítés volt. Külön útvonal alakult ki a kápolna mögött azok számára, akik a szertartások alatt a forráshoz akartak menni. A mintegy 3000 emberből, aki a délelőtt folyamán a Vid-kúthoz látogatott, körülbelül egyharmada a szentmisére érkezett. A kiránduló ruhában, biciklis öltözetben sétálgató emberek látványa általános volt az ünnepi ruhájukat felöltött, korsókkal, olvasókkal, díszzsebkendőkkel felszerelt, kápolna körül álló 241