Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Kepéné Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: Az őrszentvidi forrás különleges reneszánsza

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. ki a kereszténységet, de ez nem sikerült sem vesszőzéssel, sem éheztetéssel. A hagyomány szerint Videt és nevelőit egy angyal szabadította ki börtönükből és Itáliába vezette őket. Itt Diocletianus császár magához hívatta és arra kérte, gyógyítsa ki a fiát megszállottságából, ami valószínűleg epilepszia lehetett. Miután Vid meggyógyította a fiút, a császár arra akarta kényszeríteni, hogy tagadja meg hitét. Mivel ezt nem tette meg, szörnyű kínokat kellett kiállnia. Az oroszlánok elé vetették, rostélyon égő parázs fölött sütögették, forró olajban főzték. A hagyomány szerint nevelőivel együtt 305-ben halt vértanúhalált. Ereklyéi a IX. században Szászországba kerültek, ezután kultusza egész Németországban elterjedt. Később Prága vált a szent Vid tisztelet egyik központjává, miután kar-, majd fej ereklyéje is a városba került. Neki szentelték a prágai dómot.

12 A középkorban igen népszerű szentnek számított, sokféle betegségben hozzá fohászkodtak, főleg olyanokban, amit démoninak tartottak, például epilepszia, megszállottság, veszettség, vitustánc. Védőszentjüknek tekintik többek között: Csehország, Prága, Pomeránia, Szicília, a szász császárok, az ifjak, a rézművesek, a kazánkovácsok, a sörfőzők, színészek, vincellérek, gyógyszerészek és bányászok. Fő attribútumai legendájából eredően a kezében tartott pálmaág, háta mögött betegek, nyomorékok, felakasztott tarisznya, kezében könyv, mellette madarak, különösen kakas vagy holló, lábainál oroszlán és kínzató eszközei: az üst, a kemence, a parazsas katlan és a rostély. Az egyház emléknapját június 15-én tartja.

13 Az őrszentvidi forrás és kápolna körül kialakult kegyhely kultusza a közelmúltig nem számított túlságosan elterjedtnek. Csak a környékbeli falvak lakói látogatták a helyet búcsújának napján, mintegy 10—15 kilométeres körzetből gyalogos zarándokcsoportok formájában. Mind magyar, mind szlovén szentmisét tartottak ez alkalomból. A két szentmisén mintegy ezer-ezer ember vett részt, akik a szertartás után a forráshoz járulva arcukat, szemüket megmosták, megmerítették kis bugyogóskorsóikat, hogy vigyenek a vízből az otthoniaknak is. Innen ered az a Lendva-vidéki magyarlakta falvakban ismeretes mondás, amit akkor szerettek válaszolni a legények, ha valaki az iránt érdeklődött, hogy hova mennek, de arra nem igazán akartak válaszolni: „Emenök a Víg-kúthoz búcsúra, oszt hozok vizet a'zöreganyám térdire a bugyogus korsuba". Egyes visszaemlékezők szerint a mise befejező mozzanataként körmenetben vonultak a forráshoz, ahol a papok a forrás körül letérdelő, leboruló embereket és szenteltvizes korsóikat is megáldották. Aztán éhüket, szomjukat csillapítva, a vásáros sátrak között búcsúfiát vásárolva, kicsit az erdőben sétálgatva, a délutáni litániát megvárva, hazatértek. A Tito nevével fémjelzett jugoszláv-kommunista éra alatt a Baba-kútjának, mint kegyhelynek a látogatása igencsak visszaszorult. A mesterséges tó környékét leginkább, mint a szabadidő kellemes eltöltésére alkalmas helyet tartották számon.

14 239