Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - S. Lackovits Emőke: Megszentelt helyek, gyógyító és csodaforrások a Veszprémi Római Katolikus Egyházmegyében, különös tekintettel a Bakonyra és a Balaton-felvidékre

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. nyék között tudták. A Hitterjesztés Szent Kongregációja, a katolikus missziókat összefogó szentszéki hivatalnak Magyarországra vonatkozó XVI., XVII., XVIII. századi dokumentumai megdöbbentő képet adnak a hódoltság korának helyzetéről, a lelki élet sivárságáról, a vallásgyakorlatnak olyan módjáról, olyan jellemzőiről, amely az esetek döntő többségében a hivatalos egyházi gyakorlattól olyannyira eltért, hogy a misszionáriusok újra megtérítendő közösségekről beszéltek, az evangélizáció új területeiről, ahol olyan misszióra van szükség, amely ismételten visszahozza a jámbor híveket az egyház kebelébe, akik szentségek nélkül élnek évek, sőt, évtizedek óta, keresve a szentet, amely életükben csodát tesz. Nem véletlen, hogy a misszionáriusoknak is feltűnt a fák, források tisztelete, amelyekhez csodás eseményeket, jelenségeket kapcsoltak. Ugyanakkor csodát vártak, amitől helyzetük jobbra fordulását remélték. Nem meglepő mindezek tudatában, hogy sok esetben a magukra hagyatottak ebben találtak vigasztalást, ez éltette bennük a reménységet. Egyházuktól elszakadni nem akarván, egyfajta pap nélküli vallásgyakorlatot alakítottak ki, amely a XVIII. században, sőt, a XIX. században is bizonyos vonásaiban, jellemzőiben tovább élt. Ezekben a nehéz időkben a magukra hagyott közösségeket a protestáns prédikátorokon kívül csak a ferences szerzetesek keresték fel, ahogy arra már utaltam, mivel őket a törökök is megtűrtek. Ezek a szerzetesek nemcsak a szentségeket szolgáltatták ki sokszor hetekig az elhagyottaknak, hanem lelki gondozói tevékenységet is folytattak közöttük árvaságukat enyhítendő, sőt, elnézőek voltak velük szemben, laikus vallásosságukat megértéssel szemlélték, kezelték.

53 Nem véletlen, hogy a szent kutakkal kapcsolatos egyházi fellépések idején a későbbi századokban is a ferencesek segítségében reménykedtek az üldözöttség tudatában élők. Ez annál inkább nem véletlen, hiszen a korábbi kegyhelyek újraélesztésében, felvirágoztatásában, gondozásában, új kegyhelyek kialakításában kimagasló szerepet játszottak a ferencesek, elévülhetetlen érdemeket szerezve, ahogy arra példákkal mutatott rá Bálint Sándor,

54 s amelyeket ugyancsak további példákkal erősíthetünk meg. Ugyanis ha térképre vetítjük azokat a településeket, amelyeknek határában valamilyen szentkút található, azt tapasztaljuk, hogy ezek kivétel nélkül arra a területre esnek, amelyekre kiterjedt a ferencesek missziós tevékenysége. Továbbá megegyeznek azzal a területtel, ahol a ferencesek alamizsnát gyűjtöttek, ahol sok megtérés, protestáns egyházak kebeléből a római katolikus egyházba való visszatérések, áttérések történtek. Sőt, közülük néhány településen (közöttük Mária-jelenés helye is megtalálható!) különösen erősnek mondható a ferences indíttatású kordások közösségének tevékenysége. E települések közül több helyen remeték is megtelepedtek.

55 A jelenség további gyökereit keresve nem tekinthetünk el a XVIII. századtól sem, amikor ezek az esetek különösen megszaporodtak a jezsuiták missziós tevékenysége nyomán. A török kiűzését követően a katolikus resta232