Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - S. Lackovits Emőke: Megszentelt helyek, gyógyító és csodaforrások a Veszprémi Római Katolikus Egyházmegyében, különös tekintettel a Bakonyra és a Balaton-felvidékre

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. uráció idején, elsősorban a Szúz Mária nevére szentelt vízzel kapcsolatban csodás gyógyulásokat jegyeztek fel, amelyekről a jezsuita jegyzőkönyvekben nagy számú adat található. A Mária-vizén kívül Szent Ignác vize volt még keresett ebben az időben nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok között is.

56 A szentelt vízzel való gyógyításra vonatkozóan azonban középkori adatok is ismertek.

37 Ugyanakkor mindezek mellett nem hagyható figyelmen kívül az 1846. évi La salettei, az 1854. évi lourdesi, majd az 1917. évi fatimai jelenéseknek a népi vallásosságra, a laikus vallásgyakorlatra tett hatása sem. A szent kutak filiációjával találkozunk ezekben az esetekben, amelyekkel a távoli szent helyeket hozták közel a közösségekhez. Nem tekinthetünk el a búcsús ponyvanyomtatványok figyelemfelkeltő és a kegyhelyeket, valamint a szent kutakat népszerűsítő tevékenységétől sem. Ezeket a füzeteket, amelyekben beszámoltak az egyes zarándokhelyek és szent kutak keletkezéséről, a víz gyógyító erejéről és a csodás gyógyulásokról, minden zarándokhelyen árulták. Az ott megfordulók így hozzájuk juthattak és belőlük több csodáról értesülhettek, amely az esetek döntő többségében egy-egy ilyen hely népszerűségét növelte, és szent kútjának felkeresésére ösztönözte az olvasókat.

58 Mindezek külön-külön és együttesen meghatározóan rányomták bélyegüket a népi áhítatgyakorlatra. Ez a hatás elvitathatatlan, mélyen gyökerező és az időben messzire kisugárzó, amely csak az egyház különös szigorának és a II. világháborút követően egy teljes történelmi korszakváltásnak együttes eredményeként szűnt meg. Mindezeknek következményeként a szent kutaknak tartott források puszta földrajzi névvé lettek, az emlékezetben megőrzött jelenséggé, a velük kapcsolatos csodák pedig megismételhetetlenné, megszűntté, de egykor létező, megélt eseménnyé. így mindazok a szent kutak, csodaforrások, amelyek hivatalos, egyházilag elismert búcsújáró hellyé nem válhattak, az egyházmegye területén mint csodatévő erejű, gyógyító vízzel rendelkező kutak, végülis kevés kivétellel elenyésztek ugyan, de éppen a XXI. század hozza azokat a példákat, amelyek arról tanúskodnak, hogy közülük több is újjászületett, új ájtatossági formák ébresztője lett. Köréjük laikus vallási kisközösségek szerveződtek és ismét feltűntek azok a „szentemberek", „szentasszonyok", akik ezeket a közösségeket képesek összefogni. Köszönetet mondok minden kedves monostorapáti, pápasalamoni, magyarpolányi adatszolgáltatómnak, Glózer László előimádkozónak, Ebele Ferenc magyarpolányi plébánosnak, valamint férjemnek, dr. Sonnevend Imrének önzetlen segítségéért, a fényképek elkészítéséért és a helyszíni vizsgálatokban nyújtott segítségéért. 233