Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)
IV. Vallásos népszokások - S. Lackovits Emőke: Megszentelt helyek, gyógyító és csodaforrások a Veszprémi Római Katolikus Egyházmegyében, különös tekintettel a Bakonyra és a Balaton-felvidékre
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. években, a földrajzi nevek gyűjtése idején), míg Somogyban Ötvöskónyiban, Kisbárapátin, Niklán, Somogygesztiben, Nagyberkiben, Lakácsán. 45 Nem nevezték szentkútnak a herendi határban, Csapberek-pusztán a forrást, de a mellette, keletre álló feszületet mégis olyan helyként tartották számon, ahova aszályos időben vasárnap délutánokon az idős asszonyok csoportosan kimentek és itt esőért könyörögtek. A kereszten festett bádogból corpus és Mária alakja volt látható. A feszületet mindig virágokkal ültették körül. A forrás előtt kis tavacska jött létre, amely körül szomorúfűzek álltak. Különleges helynek tartották azért is, mert itt húzódott a „Misehordó út", amelyen a plébánost vitték Szentistvánról Mesteribe misézni. 46 A térség nagyszámú szentkútja és a hozzájuk kapcsolódó hagyományok, gyógyító erejükben való hit, amely részben a néphit, részben a népi orvoslás elemeit ötvözi, felveti keletkezésük okának, létrejöttük körülményeinek kérdését. Sajátos történelmi helyzetről beszélhetünk, olyanról amely lehetőséget teremtett az öntevékeny vallásgyakorlat, a paraliturgikus (nem hivatalos) szokáscselekmények kialakulására. Ez az időszak a török hódoltság kora, amikor a lelkipásztorok hiányától szenvedtek a közösségek még a hódoltsági területhez nem tartozó peremvidékeken is. A Veszprémi Egyházmegye az Oszmán Birodalom és a királyi Magyarország határvidékévé lett, amelyet közel 150 esztendeig a harcok, háborúk állandóan érintettek. 47 Ez volt az az időszak, amikor pap nélküli, öntevékeny vallásgyakorlat jellemezte a hitéletet és nagy szó volt, ha licenciátus gondozhatta a híveket. Különös örömmel fogadták ezekben a közösségekben a missziós céllal megjelenő ferenceseket. Hiszen az egyházmegye területén száz szerzetesházból egy sem maradt. A hiba nélkülinek ugyan nem mondható, de mégis bátorságról tanúbizonyságot tevő ferencesek vállaltak csupán szerepet a hívek lelki gondozásában, a lelkipásztorkodásban. 48 Nagy számú római katolikus közösség megszűnt, tagjai valamelyik protestáns felekezet soraiba álltak. Nekik így legalább volt lelki gondozójuk. A vallásos élet elnyomorodását mi sem jellemzi jobban, mint hogy a XVII. század kezdetén még harminc plébániája volt az egyházmegyének (16 Zalában, 3 Somogyban, 11 Veszprémben) döntő többségben fa templomokkal, a XVII. század második felére pedig ötre csökkent a plébániák száma és mindössze 20 plébános, hét licenciátus ismert név szerint, akik rendkívüli szegénységben éltek ezeken a helyeken. 49 Somogyban például nem maradt egyetlen plébános sem. Sőt, még 1735-ben is licenciátus működött a megye 22 falujában, közöttük található a szent kútjáról nevezetes Tapsony, Törökkoppány és Gyarmat is. 50 Az egyházmegye (Veszprém, Fejér, Zala, Somogy) 2881 falujából mindössze 734 maradt meg! 51 A XVIII. század 30-as éveiben még a veszprémi esperesi kerület 52 falujában is mindössze csak 486 római katolikus élt, ők is szórványban! 52 Ilyen körülmények között a vallásgyakorlatot, az egyén és a közösségek lelki igényeinek kielégítését önmaguk oldották meg, ahogy lehetett, ahogy ilyen körülmé231
