Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - S. Lackovits Emőke: Megszentelt helyek, gyógyító és csodaforrások a Veszprémi Római Katolikus Egyházmegyében, különös tekintettel a Bakonyra és a Balaton-felvidékre

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. virágot szedni. A kút vizét különösebb gyógyító erővel nem ruházták ugyan fel, azonban betegnek mégis vittek belőle, sőt, egészség megőrzésére is használták. A gyermekeknek az öregek meghagyták, hogy a szent kút felé járva, arra legeltetve mindig legyen náluk egy bögre és el ne mulasszanak inni a szent kút vizéből. Aki arra járt vagy arra dolgozott nem ment el anélkül, hogy ne igyon a forrásból. Hittek abban, hogy „ettől a víztől meggyógyul minden beteg". Különösen jó víznek tartották. Egyébként a megszentelt helyen lévő kút vizének másutt is gyógyító erőt tulajdonítottak. Csefkó Gyula írja le, hogy Szeged Alsóvárosban a ferencesek udvarán lévő kút vizét különféle bajokban gyógyító vízként használták, különösképpen szemfájás ellen.

35 Monostorapáti legöregebb, 97 esztendős lakója szerint vasárnaponként litánia után az asszonyok és a lányok az előénekes, Takács Böske vezetésével mentek ki rendszeresen a szentkúthoz, amit előre mindig megbeszéltek. Énekelve tették meg az utat a falutól a forrásig, ahol a rózsafüzért imádkoztak, énekeltek, majd beszélgettek, ittak a vízből és hazatértek. Keresztjáró napokon ugyancsak kivonultak ide. Más falukból viszont nem szokták ezt a helyet felkeresni. Haza nem vittek szentkúti vizet, de a helyszínen az arcukat és a kezüket megmosták benne. Egyetlen alkalomra emlékeznek, amikor valakinek a halála előtt vittek a szent kút vizéből. Az 1990-es évek elején Sötét Istvánné Györicza Mária kívánta meg a szentkúti vizet halálos ágyán, amely kívánságát teljesítették. Egyébként a szent kutat mondák övezik, mivel közelében vannak az Almádi Apátság romjai, az egykori monostor, továbbá a hajdani templom, a „barátok fala", ahogy nevezik, amelynek közelében egy harangot találtak az 1880-as években, sőt egy 60-80 cm nagyságú feszület is előbukkant a földből. A hagyomány szerint vörösbarátok éltek itt, az ő hagyatékuk minden, de ők elsüllyedtek. A két világháború között a helyi tanító Madarak és Fák Napján minden esztendőben kivitte ide az iskolásokat. A kutat és környékét a rendszerváltozás után a falu dalárdájának tagjai újra rendbe tették, valóságos zarándokhelyet alakítva ki itt. (18., 19., 20. kép) A regionális kegyhelyek kialakulásának tipikus eseteit őrzik az előbbiek. Hasonló esemény tette kegyhellyé Tét-Szentkutat, vagy a Palicsi-tó közelében lévő sándori szent kutat.

36 Számunkra különösen érdekesek és figyelemre méltóak azok a megszentelt helyeken, forrásoknál történt jelenések és gyógyulások, amitől a víz csodaforrássá lett és amelyekről Hőké Lajos számol be Esztergom megyéből Szölgyénről, Bars megyéből Pozbáról, Hont megyéből pedig Gyügyről, Meréről, Hébecről, Szenográdról, Kralovkáról, Pribélről, Medvekútról, Ipolyfödémesről, Hídvégről, Nagyfaluból, Tesmagról, továbbá a nevezetes „honti - csitári - kutyikáról" is.

37 Hála József honti kutatásai során a Hőké által megnevezetteket újabbakkal egészítette ki Csábról, Ipolyszécsénkéről, Szalatnyáról, Magyarádról, Ipolyviskről, Perőcsényből.

38

Valamennyi a fentiekben bemutatott típusba tar229