Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - S. Lackovits Emőke: Megszentelt helyek, gyógyító és csodaforrások a Veszprémi Római Katolikus Egyházmegyében, különös tekintettel a Bakonyra és a Balaton-felvidékre

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. vízzel rendelkező, ennek hírében álló csodaforrások),

8 míg a harmadiknak csupán csak megnevezésében van jelen a szent, vagyis formálisan, szakrális tartalom nélkül. Ezek az utóbbi csoportokba tartozó, szentnek mondott helyek azonban nem állandóak, a korszellem, korhangulat kifejezései is bennük vannak, ahogy azt Vajkai Aurél megállapította.

9 A következőkben az első fő csoportról nem fogok beszélni, hisz az különösen gazdag hagyományokkal, esetenként bonyolult, szerte ágazó történettel rendelkezik és külön elemzést igényel. Ennek a kutatásnak az eredményeit részben már ismertettem, részben pedig megjelenés alatt lévő tanulmányom tartalmazza. Itt most elsősorban csak a II. majd a III. fő csoportról, ezeken belül pedig a 2. 3. 4. alcsoportokról szólok, érintve az 5. 6. 7. alcsoportot is. A kegyhelyek az isteni kegyelem megmutatkozásának helyei, amit Bálint Sándor szerint az ide rendszeresen elzarándokoló hívek tettek azzá.

10 Vonatkoztatható ez a megállapítás a szent kutakra is, amelyeknek gyógyító vizébe vetett hit és az ott történt csodás gyógyulások tekintélyes számúak, nagy múltra visszatekintők. Ennek ellenére jelentős számú, olyan szentnek tartott forrást ismerünk, amelyek hivatalosan, az egyház által is elfogadott kegyhellyé nem válhattak, hiába volt a hívek buzgalma. Az egyház ugyanis rendkívül óvatos a hívek által jelzett csodák elismerésében, elfogadásában és egy-egy ilyen helynek kegyhellyé nyilvánításában, bár a hívő közösségek mindettől függetlenül mégis annak tekintik ezeket a helyeket. Azonban azt is látni kell, hogy az egyházi elismertség hiányában a valódi kegyhellyé válás kedvezőtlenül alakul. Az egyház negatív állásfoglalása e folyamat gátjává lesz és sok esetben éppen emiatt enyészik el egy-egy zarándokhely. Erre térségünk nagyszámú példát szolgáltat szent kútjainak történetével. Azok a szent kútnak mondott források, amelyek hivatalosan is kegyhellyé válhattak volna, abba a csoportba tartoznak, amelyeknél Szűz Mária vagy egyegy szent jelent meg, ill. amelyeknek vize valamely csoda folytán, bizonyítottan gyógyító erejűvé lett, vagy annak vélték, nemcsak testi, hanem lelki bajok ellen is. Ide sorolhatunk több forrást, kutat is, sőt, elmondható, hogy ezeknek a legnagyobb a száma. A Zala megyei Bagolasáncon a forrásnál egy alkalommal Szűz Máriát vélték látni, amely látomástól a forrás a szent kutak közé emelkedett.

11 Hasonló eset történt 1896-ban Csatáron. Kovács Istvánnak álmában jelent meg a Szűzanya, aki az erdőbe küldte őt mondván, hogy ott egy bükkfa alatt fakad egy forrás, amely vakok és betegek gyógyítója lesz. Amikor másnap kiment az erdőbe és a megadott helyen imádkozni kezdett, nagy fényesség tűnt fel az égen. Ezt követően mások is kimentek ide, imádkoztak, énekeltek és a fényesség ismét feltűnt. A forrás vize sokakat meggyógyított. Több csodás gyógyulás is ismertté lett. A XVIII. században a homokkomáromi ferencesek zarándokutakat vezettek ide, 221