Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Vass Erika: A lélek színeváltozása a csíksomlyói búcsú példáján keresztül

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Ezzel párhuzamosan megjelentek az árusok, akik a zarándokokban fogyasztókat látnak: 2005-ben útközben három helyen árultak pénzért üdítőt, sört, csokit. 3. A Magyarországról érkezettek A harmadik csoportba azokat a magyarországiakat sorolom, akik Gyimesben szállnak meg, és az útnak legalább egy részét gyalogosan teszik meg. Természetesen változó, hogy közülük ki mennyire vallásos, illetve mennyire a nemzeti összetartozás helyszíneként látja a kegyhelyet. Az utóbbi motivációra ebben a tanulmányomban nem térek ki. A gyimesiek menetéhez való csatlakozás azzal a különös szituációval jár, hogy Gyimesbe az út Csíkszeredán keresztül vezet, s közben az autóból látni lehet a kegytemplomot, a szombati mise helyszínét. Autóval mindössze félóra az az út, amit másnap gyalogosan fél nap alatt tesznek meg. Akkor hát miért vállalják ezt az utat? A magyarországiak elvárásainak kialakításában nagy szerepet játszik a média, ami az érintetlen természet és a romlatlan ember világát közvetíti. Ez alapján úgy érkeznek Gyimesbe, hogy ott az ősi múlt egy darabja elevenedik meg, s annak lehetnek részesei. Számukra az „igaz" magyarság megmaradásának helyszíne ez a táj. Ezt tekintik értéknek. Az eseményeket saját kultúrájuk felől szemlélik: mi az, amit a globalizáció még nem ölt meg? A gyimesiektől, vagyis az „őslakosoktól" elvárják, hogy népviseletben jelenjenek meg, mintegy ezáltal is kifejezve, hogy ők az „ősi", „romlatlan" népi kultúra őrzői. Azok számára, akik elmennek a csíksomlyói búcsúba, legyenek római katolikus vallásúak, más felekezethez tartozók vagy egyházi felekezethez nem tartozók, a csángó viselet a nemzeti értéket és az ahhoz kapcsolódó szerepet testesíti meg. A magyarországiak ottlétük alatt ezzel az idillinek megálmodott képpel akarnak azonosulni, melynek külső lehetőségét a népviselet fölvétele jelenti. Találkoztam olyan budapesti asszonnyal, aki a búcsúra idős szállásadójának népviseletében megy, mert ő már nem tudná gyalog megtenni a négynapos utat; a budapesti asszony viszont úgy gondolja, hogy ő folytatja tovább a hagyományt. Mások befonják hajukat, hosszú szoknyában vagy népi iparművész által készített ruhában teszik meg az utat. Ugyanakkor a gyimesiek többségének a népviselet már nem jelenti az ünnepi reprezentáció részét. A fiatalok inkább kényelmes, divatos ruhákat vesznek föl, népviseletben csupán egy-két idősebb ember van, illetve hétfőn, a hazaérkezéskor vannak a legtöbben népviseletben. A szekularizáció, elidegenedés idején a csíksomlyói búcsún való részvétel és a gyimesieknél eltöltött idő azért is fontos, mert olyan lehetőséget kínál, ahol lelkierőt és értéket nyerhetnek a nagyváros forgatagában hitet kereső emberek. A gyimesiek életét értelemmel telinek érzik, s ezt a képzeletükben változatlannak, autentikusnak vélt szerepet akarják átélni. Identitáskeresésükben jelentőséggel 215