Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Vass Erika: A lélek színeváltozása a csíksomlyói búcsú példáján keresztül

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. bír a közösség élménye is, amit a zarándoklaton tapasztalnak meg. A magyarországiak közül csak néhányan indulnak el péntek délután Gyimesbükkről; 2005ben pl. egy zalaegerszegi gimnazista csoport vállalkozott erre (a visszaúton már nem vettek részt). Többségük péntek éjjel érkezik Gyimesfelsőlokra, és szombaton csatlakozik a menethez. Részt vesznek az ünnepi szentmisén, majd a délután további részében a már említett programok közül választhatnak. A magyarországiak között többen vannak, akik a gyimesiek példáját követve elkészítették saját keresztjüket és lobogójukat (pl. debreceni és szegedi zarándokcsoportok). Az említett zalaegerszegi gimnázium tanulói kis füzetet kaptak vezetőiktől, melyben a zarándoklat programja és énekek vannak. A menetben külön egységet alkotnak, és a gyimesiekhez hasonlóan énekelnek, imádkoznak. Jellemző, hogy nemzeti identitásukat kifejező piros-fehér-zöld zászlókat is visznek, míg a gyimesiek csak egyháziakat. Az egyetlen kivételt 2005-ben a visszaúton az a zászló jelentette, melyet egy gyimesi kisfiú budapestiektől kapott ajándékba. A Magyarországról érkezettek közül azonban sokan szervezetlenül vesznek részt a zarándoklaton. Míg a gyimesiek négy fős sorokba rendeződve gyalogolnak, addig a magyarországiak - mivel nem ismerik a helyi szabályokat — a sorok szélére vagy két sor közé úgy állnak be, hogy azzal szétválasztják az összetartozó személyeket vagy akadályozzák az autós forgalmat. Az egyén és a közösség viszonyát is jól tükrözi ez a fölállás: a gyimesiek egymásba karolva mennek, ami megköveteli, hogy egyszerre lépjenek, egymásra is figyeljenek. A magyarországiak kisebb része az éjszakát a plébániatemplomban vagy a Kis-Somlyón tölti, s hajnalban elmennek a napkeltét várni. Ok valóban a lélek színeváltozását akarják megélni. A legtöbben azonban szombat délután autóval vagy vonattal visszatérnek gyimesi szállásukra; megelégszenek azzal, hogy az odautat teszik meg gyalogosan. A vasárnapot kirándulással töltik: pl. a Gyilkos tóhoz vagy a Szent Anna tóhoz látogatnak el, vagy részt vesznek a gyimesfelsőloki gimnázium „kicsengetésén" (ballagásán), illetve vasárnap reggel elindulnak haza, s útközben állnak meg pl. Segesvárott. A gyimesi keresztaljával csupán néhányan térnek vissza gyalogosan. A Kegyszoborhoz csak kevesen jutnak el a magyarországiak közül, az inkább csak a logo szerepét ölti föl számukra; de az a fajta Szenttel telítettség, amit az idősebb gyimesiek körében tapasztaltam, nincs meg. Ezenkívül nem mindenki érzi szükségét, hogy a zarándoklat során gyónjon, illetve vannak olyan személyek is, akik több éven keresztül elmaradt gyónásukat itt pótolják. Összességében kevés időt töltenek szállásadóiknál, így azok valós életéből, mindennapi küszködéseikből nem sokat tapasztalnak. Ebben közrejátszik az is, hogy a gyimesiek erejükön fölül is vállalják, hogy minden jóval ellássák a hozzájuk érkező vendégeket, akik gyakran nem is sejtik, hogy az elébük kerülő hús nem mindennapos eledele a szállásadóknak. A magyarországi vendégek vi216