Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Vass Erika: A lélek színeváltozása a csíksomlyói búcsú példáján keresztül

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. nem vállalják fel. Az idősebbek közül sokan elítélik a fiatalok nevelését. Szerintük szigorúbban kellene őket nevelni, és nem engedni, hogy az utat teherautón tegyék meg, ahová az idősebbek csak a csomagjaikat teszik föl. „Tudja meg, hogy azér most rosszul csinálunk. Ezt a gyermekek es inkább kirándulásnak veszik, ezt a keresztjárást. Mi nem annak vettük... Mert a búcsúra járás az egy zarándokút. Azt úgy kell venni, hogy imádságos lélekkel s buzgósággal. S a gyermekek nem veszik annak, nem veszik elég komolyan." A mindennapok világából, az otthoni ügyes-bajos dolgoktól a mobiltelefon sem hagy elszakadni. Míg 2003-ban különlegességként készítettem azt a fotót, amelyen egy népviseletbe öltözött gyimesi csángó asszony telefonál, addig 2005ben a fiatalok közül már majdnem mindenki rendelkezik mobiltelefonnal. A zarándokút ideje alatt sem kapcsolják ki a készülékeket, ezért gyakran zavarja az éneklést egy-egy telefon csörgése. A menetben levők folyamatosan kommunikálnak az otthon maradottakkal, ami azzal a következménnyel jár, hogy az elzártság érzete megszűnt; a profán világ mindvégig velük marad, nem tudnak teljes lényükkel a Szentre figyelni. Az oda- és a visszaútnak is fontos része a Gyimesfelsőlok melletti hegyen való átjutás. Ekkor a fiatalok közül többen fölszállnak a teherautóra. Számukra ez a nehézség már nem bír értékkel, nem jelenti számukra a Krisztus szenvedéseiben való osztozás örömét. Egy fiatalasszony viszont azt mondta, hogy szívesen fölszállna az autóra, de nem teszi, mert utána lelkiismeretfurdalása lenne. Egy 40 év körüli asszony ilyenkor előveszi énekeskönyvét, s a körülötte levőkkel közösen elvégzik a keresztutat. Ez épp annyi ideig tart, amíg átérnek a hegyen. A résztvevők között egyaránt vannak gyimesiek és magyarországiak is. Ez az asszony a virrasztáson nem vesz részt, bár volt olyan év, hogy egy kis időre visszament este a templomba imádkozni. Az éjszakát Csíkszeredában tölti, és reggel a gyimesiek miséjére tér vissza. Úgy érzi, hogy a zarándoklata így is teljes értékű. A zarándoklat legszebb részének a hétfői napot tartja: „Az csodálatos... Azzal az örömmel, azzal a hálával, amivel visszatér az ember, azt nem lehet elmondani szavakban. Az a szeretet, ahogy fogadnak az otthon levők. De mikor annyira közeledünk, hogy már látszik a templom tornya, érzed, hogy lebegsz rendesen. Nagyon szép." A búcsújáráshoz szervesen hozzátartoznak azok a segítő szerepet vállaló személyek, akik nem tudnak elmenni a búcsúba, de amikor a menet elvonul a házuk előtt, egy vödör vizet és egy poharat tesznek ki a kapu elé, hogy a Krisztus keresztútját vállaló zarándokok szomjukat olthassák. A szemléletváltozás abban is kifejeződik, hogy ezeknek az útmenti helyeknek a száma évről évre fogy; 2005ben mindössze három helyen láttam. Az ott lakók inkább tehernek érzik a szükségükkel kopogtató zarándokokat, ezért zárt ajtók és kerítések mögül leskelődnek. 214