Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Vass Erika: A lélek színeváltozása a csíksomlyói búcsú példáján keresztül

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. „Megköszöntük az Úr Jézusnak, hogy megsegített. így szoktuk. Megköszöntük az Úr Jézusnak, hogy megsegített, hogy el tudtunk menni. Az Úr Jézus keresztjit ugye visszük, s az Úr Jézussal együtt eljártunk a búcsúba, úgy képzeljük bé magunknak, hogy az Úr Jézus velünk vöt. S megjártuk ezt a szép utat. És olyan hálásak vagyunk, mikó hazaérünk. El vagyunk telve a hálával, hogy meg tudtuk járni ezt a szép utat, s tudtunk sokat imádkozni, énekelni." Az idézetekből is kitűnik, hogy az idősek még tudják: ők a menet elején levő Krisztust követik, Vele együtt mennek. Ezzel szemben a többség számára inkább csak a híveknek az ünneplésére szolgál, díszítő jelleggel bír a virág. Jézus történetéhez fűződő gyökerét már elfelejtik. Esetünkben is érvényes az, amit Erdélyi Zsuzsanna a passiót verbális módon megjelenítő archaikus népi imádságokról írt: a krisztusi kereszthalál misztériumát megjelenítő, az emberiség üdvéért vállalt eseménysornak fölidézése valamelyest a Golgota-dráma közvetlen részesévé teszi az imádkozót.

7 Ezért lehetséges, hogy az előbbi asszony is úgy érezte, Krisztussal együtt tette meg a zarándokutat. Az archaikus népi imádságok fő témája a szenvedés. Központi alakjuk Mária és Krisztus. „S miközben tükrözte a szenvedést, a nagyot, Krisztusét - levezethette a szenvedést, a szánalmast, az emberét. Kifejezhette elmondói szeretetvágyát, mely oldotta a szenvedést is. Vallomások sora igazolja, hogy az anya-fiú átélt, fölnagyított, misztikus síkon jelképpé növelt szenvedésével azonosulva tompult a saját fájdalom, elviselhetővé vált az egyéni „könyökig könnybe-lét".

8 A zarándoklat az elkövetkező év egészére is segítséget nyújt, hatását hosszú ideig érzik a résztvevők: „Úgy tetszik, mikor hazaértünk, bennünk vót egészen az a, az a szép zarándokút. Két nap is itt, az úton es, az udvarban es azt énekeltem, amit az úton énekeltünk. Mondom, hogy olyan teli szívvel jöttünk vissza, úgy megnyugva, hogy meg tudtuk járni ezt a szép utat." Azok az idős emberek, akiknek egészségük megromlott, már nem vállalkozhatnak a hosszú út megtételére, bár szavaikból éreztem a lelki vágyakozást. Ok csak az indulásnál és visszatéréskor a fogadó csoportban vesznek részt, Csíksomlyón csupán a Duna Televízió által közvetített mise révén jártak — lélekben. Egy asszony a szomszédasszonyát kérte meg, hogy egy kicsi virágot vigyen el a somlyói Szűzanyának, mert ő már beteg, nem tud személyesen elmenni, de a virágot elküldte önmaga helyett köszönetének és kérésének jeleként. Egy másik asszony az egyik hazaérkező lobogóról vitt otthonába csíksomlyói zöld ágat, hogy az isteni kegyelem velük legyen egész éven át. Az asszony így emlékezett vissza a korábbi évekre, amikor még hozott zöld ágat Csíksomlyóról: „A búcsú kegyelmit úgy adták át, hogy aki elmegy végig erre az útra, onnan valamit hoz: egy emiékecskét vagy az ágat hozza, az ágat szoktuk hozni. S amikor hazaérünk, akkor megcsókoljuk, s mondjuk, hogy: Adjon Isten részt a búcsú 212