Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Vass Erika: A lélek színeváltozása a csíksomlyói búcsú példáján keresztül

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A zarándoklatnak nagyon lényeges eleme az áldozás, amire a jelenlegi egyházi rend szerint akár naponta is sor kerülhet, ha az áldozó személy nem követett el nagy bűnt. Ugyanakkor az idősek még úgy tanulták, hogy gyónás és áldozás szorosan összekapcsolódnak. Ezért számukra különösen fontos alkalom a búcsújárás. „Mer most az egyház felmentette, hogy egy nap kétszer meg lehet áldozni. Itt ez az öreg pap bácsi, aki volt, az még bevezette, hogy minden szentmisén áldozzunk. De tudja meg, hogy úgy mi falusiak vagyunk, s nem jött úgy meg, áldozzunk. Nem úgy tanultuk meg. Ugye mikor mi gyermekek voltunk, akkor nem es volt szabad enni se semmit, azon a reggelen éhre kellett áldozni, akkor nem volt szabad, csak egyszer áldozni. Aztán ugye a zsinatokon lettek ezek az engesztelések, hogy itt es meg lehet áldozni s minden. De én nemigen áldoztam, ritkán áldoztam meg, csak ha valaki olyan halotté volt a mise, hogy tényleg akartam egy áldozást tenni érte, akkor megáldoztam, de nemigen szerettem. Úgy megszoktuk. Ügy amit megtanul a gyermek, ahogy mondják." Ezek az idős emberek az éjszakát a templomban töltik virrasztva: énekelnek, imádkoznak, a Szúzanya szobrához mennek könyörögni és valamilyen személyes tárgyukat a szoborhoz érinteni, amelyet később gyógyításra használnak. Hajnalban nem mennek föl megnézni a napkeltét, mert a lábaik miatt nem tudnák megtenni a Jézus-hágóján vezető keresztutat. Ehelyett azt a templomban végzik el. Lélekben azonban így is átélik a Szentlélek eljövetelét. Vasárnap az idősek is gyalogosan indulnak otthonukba. Említettem, hogy hétfőn, a hazaérkezéskor virágokat hintenek a keresztalja élén vitt feszület elé az útra, illetve a zarándokok virágokat kapnak. Erre vonatkozóan az idősebbek az alábbi magyarázatokat adták: „Úgy egy olyan megtiszteltetés, hogy az Úr Jézus elindul s hazaér, s megtiszteljük, akik eljártak a búcsúra. Azokat. Egy olyan megtiszteltetés, mint hogy valakit virággal fogad, s virágot ad neki. Ugye mikor az Oltáriszentség az Űrnapkor az ünnepje, s akkor es a gyermekek virágot hintnek az Úr Jézus előtt, végig a körmeneten. S én ezt es így képzelem, hogy egy olyan megtiszteltetés, hogy virággal fogadjuk, virágot hintünk elejibe. S így amikor hétfőn es jőnek, akkor es lehetőleg akinek tudunk, virágot adunk a kézibe, hogy megjárták s hazaértek." Egy másik asszony Krisztus szenvedéstörténetének előzményével magyarázta a feszület elé szórt virágokat: „...nagypénteken ölték meg [Jézust], keresztre feszítették, s akkor virágvasárnapján nagy felvonulás volt, s mind virágokat szórtak. Aki keresztény volt, s Istenbe bízott s hitt, azok mentek, s virágot szórtak elejbe. S annak a tiszteletére most is feszületen az Úr Jézus van, s ennek a jele." Korábban már írtam, hogy a mise végén sokan megcsókolják a Csíksomlyót megjárt feszületen levő Jézust: 211