Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)
IV. Vallásos népszokások - Veres Emese Gyöngyvér: Konfirmáció a barcasági csángó gyülekezetekben
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. volt a magyarruha. Pál Dezsőné leánya 1972-ben konfirmált: „én magyarruhát akartam, de Jakab tiszteletes félt. Nehogy neki valami baja legyen. Nem engedte a magyarruhát, pedig én még a szövetet is megvettem. Nem szerettük. Idegenkedtünk tőle. Itt nem volt olyan párta. Csak a mars." (1998). Napjainkban újabb konfirmációi viselet van kialakulóban: az egykori díszmagyar ruha, amely egyébként a húszas évek viseletének is az alapja, ma azonban ez földig érő és teljesen fehér. Türkösben és Bácsfaluban is változott a konfirmációs viselet. Finn, illetve norvég hatásra un. albát vesznek magukra a lányok és fiúk egyaránt. 2004-ben a bácsfalusi gyülekezet tagjai nemtetszésüket is fejezték ki ez iránt. Domokos Jenő elmondása szerint, Türkösben is mindig viszály volt, hogy hosszú vagy rövid ruha legyen. így 2000-ben, norvég mintára, a lelkész felesége szabta ki és varrta meg a konfirmandusok albáját. Azóta, nemcsak virágvasárnap, hanem a kikérdezésen is ez van a gyerekeken. Meg kell még jegyeznem, hogy a képek tanúsága és az adatközlők elbeszélése alapján is, a gyászoló leányok virágvasárnap is fekete ruhában mentek templomba. Természetesen a fiúk is új ruhát kaptak, felnőttest 17 . Legtöbben ebben is nősültek, de akadt olyan is, akit ebben is temettek el. Apácán a legény zöld kalapot kapott a ruhája mellé. Ma már a kalap a kisebb legények fejrevalója lett. Elsősorban a magyarruha megjelenése eredményez szemléletváltást, illetve lesz majd az identitástudat kifejező eszköze. Sexty Kálmán Magyarországról került Krizbára, és nyilván ő már találkozott azzal a mozgalommal, amely során Trianon hatására az országban már elterjedt ez az öltözet, de elsősorban színpadi viseletté vált. Erdélyben a piros-fehér-zöld összeállítás miatt a magyarság jelképe lett. Az akkoriban viruló műkedvelő színészcsoportok lányai-asszonyai is többnyire ebben a ruhában léptek színre, de ez a ruha volt a bálok, a Magyar-napok öltözéke is. A templomban azonban csak Krizbán és Barcaújfaluban jelenik meg, a hétfalusiak ragaszkodnak a csángó ruhához, az apácaiak pedig a maguk viseletéhez, aminek azonban a neve lett magyarruha. A Groza-kormány ideje alatt, amikor a magyarság szabadabban lélegezhetett, a különféle rendezvényeken rendszeresen feltűnt a magyarruha, tehát megerősítette a nemzeti szimbólum jellegét. Ez magyarázza azt is, hogy bár az egyéb viseleti darabokban Barcaújfaluban az asszonyok ragaszkodnak az egykori szászos ruházathoz (olyannyira, hogy a kitelepülő szászoktól megvették a pártát, és azt hordják), az ifjúság ünnepi ruházatában mindenképp meg kellett jelennie a nemzeti hovatartozás színeinek. És ma, amikor az egykori viselet a templomban jelenik meg elsősorban — az ünnepi istentiszteletek kelléke lett Erdélyszerte felekezeti különbség nélkül -, a szakrális helyen is hirdetnie kell a magyarságot. 204
