Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Veres Emese Gyöngyvér: Konfirmáció a barcasági csángó gyülekezetekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Jegyzetek 1 A tanulmány kis eltérésekkel megjelent in: Veres Emese-Gyöngyvér: Ma leszek először házadban vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángóknál. Budapest, 2005. 2 A barcasági (közismert néven hétfalusi) csángók az erdélyi magyarság azon népcsoportját alkotják, amely a szászok és románok közé beékelődve, Brassó körül hét faluban (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu, Zajzon, Tatrang, Pürkerec) él. Az első négy falu ma összefüggő területet alkot városként Négyfalu néven, a másik három falu (Háromfalu) azonban önálló község. Ugyancsak e csángó népcsoport tagjaiként említik Apáca, Krizba és Barcaújfalu lakóit is, hiszen e tíz község mindegyike Brassóhoz tartozott, mint a város jobbágyfalva, és a közös történelmi sors, valamint az evangélikus vallás mindenképp szoros egységgé kovácsolta őket. 3 Ez az érzésem következő évben sem változott. A különbség talán csak az volt, hogy a két lányon, akik abban az évben konfirmáltak, éreztem az ünnep felelősségét, jelentőségét. Szívvel-lélekkel részt vettek a szertartásban, de sem a gyülekezet, sem a lelkész hozzáállása nem volt más a korábban tapasztalthoz képest. 4 „Konfirmáló képet csináltunk. A férjemnek csak emléklap. 29-es." (1999: Orbán Margit, Apáca). „Nekünk kép sincsen. Megkonfirmáltunk, s avval elment Magyarországra. Utoljára műnket szabadított fel Bohus Pali. Tanított műnket már Krajcsovitz. Segédlelkész vót." (1999: Bölöni Róza, Apáca). A csernátfalusi egyházközségben 1932 óta minden konfirmációs fénykép megtalálható, így pontosan nyomon követhető a viseletváltozás egy gyülekezeten belül. 5 Kunt Ernő: Fényképezés és kultúrakutatás. In: Az antropológia keresése. L'Harmattan - MTA Néprajzi Kutatóintézete. Budapest. 2003, 72. o. 6 A nagykeresztszülő tartja a gyereket a keresztvíz alá. 7 Rakott. 8 In: Evangélikus Néplap, X. évf. 1930. 8-9. sz. Kolozsvár 9 Szalag, egy piros és egy fekete. Hosszúfaluban pántikának nevezik. 10 Itt érdemes megjegyezni, hogy az 1970-es években György-Papp Margit rekonstruálta a hámosrokolyát. A 12 darab pirossal, illetve sárgával hímzett ruha ma a Zajzoni Rab István Líceum tulajdona. 11 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. VI. kötet. (Reprint). Sepsiszentgyörgy, 1991. 12 In: Ev. Egyház és Iskola. 1888. 233. o. 13 A kézirat az 1920-as években keletkezett. Bár a Kriterion Kiadó ki szerette volna adni még az 1950-es években, ez a terv a mai napig nem valósult meg. A kéziratot ma Hochbauer Gyula őrzi. 14 így „gyászolta" magát a leány. 15 Seres András: Népi hímzéseink. Sepsiszentgyörgy, 1973. 16 Veres Károly: Krizba rövid történeti és egyházi áttekintése - monográfiája. Nyári dolgozat. Protestáns Teológiai Intézet, Evangélikus Kar, Kolozsvár, 1957. 17 Apácán több idősebb férfi úgy mesélte nekem, hogy ők akkoriban még csizmanadrágot és csizmát hordtak, mintha ez a tény a mai generációk számára teljesen ismeretlen lenne. 205