Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 1. (fenyegetőleg) Ne félj ne gyötrődjél a más ember kárán! Ne hizlald marhád, más falu határán! Mert aki így kapkod a förtelem párán Kár, hogy a szakálla nem nőtt meg a szárán. 2. Dolgod csak hallatik, magad tán pásztor vagy? Az eszed szakálla látom nem igen nagy. Fejedben barátom tán mozog is az agy? (meglógassa) Hidd meg, hogy a kocsonya még nyárban is meg fagy! 1. (gúnyosan) Te kitől tanultad ezt a szakácsságot? Nem mondái még eddig semmi valóságot! Most beszélj, ha akarsz valami vígságot! Ne palástold többet a tudatlanságot. 2. (Kihivólag) Ha tudós vagy mondd meg: a nagy világ hogy áll, Hatezer embernek a szakálla hány szál? Erdélyben hány fazék, hány csipor és hány tál? Hány ember születik, hány Pista és hány Pál? 1. (Fitymálólag) Felelj meg te nekem, egy mázsa füst mit ér? Száz köblös szuszékba hány apró szem mák fér? Hány koldus van, ki mit mástól kér. Harminc néma papnak mi az illendő bér. 2. Aki minket meglát, mint tudós legényt lát; Nem mind jó gazda az ki egy ekét megvát; Korbáccsal levágni nagy baj az élő fát; Ügy forog a malom, ha nem likas a gát. 1. (engedékenyen) Beszéljünk egyebet, szóljunk húsvétról már, Feltámadt a Jézus, nyitva az égi vár. Aki üdvezülni akar, az bizony jól jár, De reád barátom csak a kárhozat vár. 2. (jót akarólag) Ne kárhoztass engem, beszéded jót nem szül, Félek hogy a bajod még ma velem meggyül (Botját mutatja) Ma minden hazugság az orrodra kerül (fenyeget) Kilikad a hasad ha vízbe elmerül. 1. (fellobbanva) Hol a királybíró, pecsétet kell venni! Mit hazudtatsz engem, törvényre kell menni! Nem lehet így veled barátságban élni! Látom hogy a készpénzt mindjárt el kell tenni.