Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 2. (teljes tűzzel) Tatár szokott mindig tetvet süvegelni! Nem szoktam még eddig árnyékomtól félni! De neked,barátom, nagy kár soká élni; Mert nem tudsz magadra igazat beszélni. 1. Igazat beszéllek, Pilátus bíró volt; Mikor urunk Jézus a keresztfán megholt. Mikor az ártatlant ölték meg — sötét volt. A Szentírás mondja, hogy nagypénteken volt. 2. Tán nagyobb hibás volt Júdás, mint Kaifás, ­Az esik verembe ki másnak vermet ás. Szentírást ne piszkálj, hanem dologhoz láss! 1. Ne szökdössél többet, mert itt nincsen árok, Hazugságod miatt nagyobbak a károk. Ma minden hazugságot az orrodra hányok, Hidd meg, hogy dolgodnak a végire járok! Aki erszényt nem nyit ennyi tréfás szóra, Inge terítessék még ma koporsóra. Füle dugódjék bé a trombitaszóra 2. (a tojás, pénz elvétele után) Ezen alkalommal, hogy ide betértünk S ha alkalmatlan volt itteni beszédünk Arról bocsánatot tisztelettel kérünk Hálásan köszönjük, mit kezünkbe érzünk. Elmondám. „E veszekedő versben néhol a 4. sor hiányzik, így van az, ahonnat lemásoltam is. Az utolsó versszakasz kiolvashatatlan volt, a ki előadta ezt, attól megkérdezve tettem az újraírást. Sokszor még azt is meg tették a még naiv gyermekek, hogy két veszekedő verset összeöntöttek, ebből kiigazodni már teljességgel nem lehetett." (Kobátfalva, 1913. In: Boros György: Húsvéti és lakodalmi szokások. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, Budapest. Jelzete: EA 3570. 1-7. lap).

Next

/
Thumbnails
Contents