Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Adja a jó Isten, Érjenek sokakat: Sok húsvéti másodnapokat. Kis kertész a fáradtsága Piros tojás a váltsága. (Miután a piros tojást megkapták, így búcsúznak.) Áldást mondunk tiréátok, Mert ajtótokat kinyitjátok, És ti háznak lakói Békével itt maradjatok. (Eted, Udvarhely m. Mailand Oszkár: Székelyföldi gyűjtés. Magyar Népköltési Gyűjtemény. Új folyam VII. kötet. Budapest, 1905. 339-343.) V. Veszekedő vers (Két fiú házról házra jár, s következő verset énekli) Első fiú: Ez a haszontalan Vigyorgó rút pofa Honnan került ide E tisztös faluba. Úgy néz engem szembe, Mint egy tudós papot, Aki Kolozsváron Monétát is kapott. Második fiú: Ha szabad kérdeni: Az úr ki cigányja? A melyeket őrzött tegnap, Ki csordája? Haszontalanságot jár Az esze, szája. Első fiú: Megállj most te tolvaj! Ezt a kést hol loptad, A becsületedet Keresztúron hagytad. Az enyimöt pedig Az imént befaltad. Maradtál is volna Örökre Kolozsvárt, Miért jöttél haza? Hiszen az ördög várt. Itt egyebet nem tessz; Szégyenvallást és kárt. Második fiú: Tudod e mit beszélsz, Rusnya rigómadár, Annyit csukkontani Talán lészen nagy kár. Jer, hadd írjam én le Hogy te mijjen szép vagy, Mint a murok vége Télben mikor megfagy. Elvágatom nyelved Jere csak a papni, Hát az ijjen uraságot Pofon kéne csapni. Első fiú: Hát te még vakkantassz Huzavonó, csaló, Más fazekát nyaló Tolvajkodó lopó, Mindenütt kolduló.