Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Harminc esztendeje, Negyven, hogy meglettél, Annak is huszonöt, Hogy tanuló lettél. Mikor én születtem, Húsz esztendős voltál, Akkor már megetted, Ha tele volt a tál. De még ma kiszedem Ami rajtad szakáll, Mert ha megragadom, Alig marad egy szál. Második fiú: Hiszem, hogy nem marad, Mert most sincs szakállam, Ha vak vagy is, látod, Hogy kopac az állam. De ha neked vetem Óriás vállamat, Bizon mondom, kevés Becsületed marad. Első fiú: Edd meg becsületed öcséddel, Igen nagyra nem méssz elméddel, Gyalázatot vallasz kopac fejeddel. Második fiú: Meghiszem, nagyapám, Hát nem ked mondta-e? Cserefa botomat Nálam nem látta-e? Ha hátára hánnám, Kérem, nem bánná-e? Első fiú: Üssed fiam nagyapádhoz, Mert lábadnál fogva Váglak a kútfához, Hogy lepedőn visznek Az apád házához. Addig még egy szekér Pujickát megehetsz, Hat szekér kenyeret Magadnak eltehetsz, De addig nem mehetsz, Hogy engemet, nagyapádat A sárba nem tehetsz. Második fiú: Biz a te kalapod se tolja az eget, Üres fejed nem oszlassa szét a felleget, Talán már nem kaptál tőlem eleget, Meghúzlak, megvonlak a sárba tégedet. Első fiú: Béküljünk meg immár, O, ne veszekedjünk, Hogy a háznépének Csodájára legyünk. Második fiú: Nem békéllek biz én, Azt kacagnád te is, De kacagna ezen A háznak népe is. Hogy engem békességre Hivul egy szamár is. Első fiú: Béküljünk meg immár, Lelkem súgja belül. Az Isten e házat Tegye jobbja felül. Őrizze az Isten Minden veszélyektől, Hogy el ne távozzék Az igazság mellől. 157