Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Áronnak vesszeje termett oly virágot, Levette Sión a szomorúságot. - Jól találtad, fráter, helyben hagyom én es, De te kételkedél értem, talán én es, Hogy üres a hasad, gondolok olyat es, Sőt, még ma nem ettél egy bekoppantást es. - Igazán, jó társam, az az igaz hűség, Én ha ehetném es, ha nálad emberség Volna kilocsogni, nem igen eszesség Sőt, már titkon kérdni, már a' jószívűség. - No, be sok van neked. Apádat esmértem, Mely horgaslábú volt, azt sokszor kémleltem, Te es maradék vagy, már azt es értettem, Hogy te is görcsös vagy, azt ma es nevettem. - Hallották-e hírét apró embereknek, Föld alatt lakozó púja legényeknek? О afféle, méges mi szükség ezeknek Gyalázni apámot a jó embereknek? - Biz a te kalapod sem tolja az eget, Nem oszlatja fejed széjjel a felleget, Még talán nem kaptál ma tőlem eleget? Mindjárt megvondozlak a sárban tégedet! - Még addig egy szekér pujiszkát megehetsz, Hat szekér kenyeret még addig eltehetsz, Méges soha velem annyira nem mehetsz, Hogy azt mondhasd, engem a sárba letehetsz. - Meghiszem, nagyapó, mind kijed mondá-é: Mit mondék az elébb, kérem, nem hallá-é? A cserfa botom nálam nem látá-é? Hogyha hátára száll kendnek, nem bánná-é? - Jó lesz biz a', fiam, üss a nagyapádhoz, Akkor tudom, nem mész az apád házához. Úgy váglak lábadnál fogva egy nagy fához, Hogy apád majd haza lepedőbe vondoz. - Mit káromolsz engem, ó, te rongyos süveg, Hitvány cserépdarab, összeromlott üveg? Nem es vagy egyéb mint kongó bikkfa-kéreg, Trottyos a nadrágod, a fejed meg öreg. Öreg vagy, öreg vagy, fejed es, hajad es, 154