Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Már megráncosodott öreg homlokod es. Lefittyentett immán még rongyos ajkad es, Élig tudsz tapodni utánam magad es. -Mikor én születtem, húsz esztendős vótál, Akkor es megetted, ha tele vót a tál, De ma fizet ama térdig érő szakáll, Mert ha megragadom, élig marad egy szál. - Hiszem, hogy nem marad, mert nincsen szakállam, Ha vak vagy es, nézd meg, hogy kopasz az állam, Mert ma neked vetem óriási vállam, Kicsi becsületed lészen neked nálam. - Edd meg becsületed a nemzetségeddel, Tisztességedet es edd meg az ecséddel! Nem mész igen nagyra sem hol az eszeddel, Gyalázatot vallasz a kopasz fejeddel. - No, többet nem tűrök, menjünk a bíróhoz, Hogyha nem igazít, menjünk a dullóhoz, Ha az sem igazít, a királybíróhoz, Megszorul a kapcád, s a hajdú megporoz. - Békéljünk meg tehát, és ne veszekedjünk, Gyalázatot többé egymáson ne tegyünk. Jobb lesz, ha békében egymás között élünk, Egymástól akármely koros helyt eltérünk. - Nem békélek biz én, eb gondolta meg es, Hogy én megbékéljek, azt akarnád te es? Azt kacagná ezen becsületes ház es, Hogy békére hívjon engemet tatár es. - Ha nem békülünk es, én biza nem bánom, Mert a kezeimet az arcádba hányom! A kicsi szemedet most mindjárt kivájom, Azt a tökfejedet nyakadról levágom! - Kérlek igen szépen, tedd félre a tréfát, Mert hátadra hányom ezt a nagy sugár fát, Hogy nem eheted meg karácson kalácsát, Sem trottyos apádnak tavaly sült malacát! - Én bizony nem bánom, hogyha megbékülünk, A királybíróhoz hogyha menni félünk, Jobb es, ha békében egymás között élünk, Egymástól akármely pucokban elférünk. 155