Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében - Addig egy szekér puliszkát eltehetsz, Két szekér kenyeret megehetsz, Velem annyira nem mehetsz, Nagyapád engem a sárba nem tehet. - Látod-é kezemet, Úgy vágom pofádhoz, Hogy sírva kiáltod anyádat. Jobb volna szépen Forgatnád a szádat, Becsülnéd meg A vastag orcádat. - Béküljünk meg immár, Hogy ne veszekedjünk, Hogy az Úr Jézusnak Vendégei legyünk. - Nem békélek biz én, Hogy is gondolád meg? Ha megbekékelnék [sic!] Te is kikacagnád. De mégis, nem bánom, Lelkem sírja belől, Hogy Isten e házat Vegye jobb kéz felől. Áldjátok az istent, Kik karácsont értek, Engedje, engedje, Új életet éljünk. (Torockó, 1891. In: Kanyaró Ferenc: [Karácsonyi, újévi, húsvéti, pünkösdi köszöntök] Kézirat. Akadémiai Könyvtár, Kolozsvár. Jelzete: Ms U. 2280. 1-3. ) II. - Bár én volnék király, Mert az igazságot Kiszolgáltatnám én Úgy, mint valóságot. Nem hagynám, hogy senki Szenvedjen fogságot, Akárkinek nem is Adnék királyságot. A vert utasembert Nem hagynám a porba, Hogy a parasztokkal Együtt járjon torba, Hanem az urakkal Ültetném egy sorba, Hogy válogathatna A tokaji borban. - Biz ezek, barátom, Mind szép kívánságok, Haragomba mindjárt Szinte nem is látok. S ha még ilyent beszélsz, A nyakadra hágok, Avagy úgy megnézlek, Hogy megfog az átok. Hogy kívánsz magadnak Te még királyságot, Bár kérnél elsőben Kisebb uraságot. Mért kívánsz te annál Nagyobb boldogságot, Bár Torockón kapnál Disznópásztorságot. - Még eddig tudom, Hogy ellenségem vagy, Ellenem haragod Mért olyan szörnyű nagy?