Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Olosz Katalin. Unitárius iskolások karácsonyi és húsvégi veszekedő versei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. - Hó, hó, mi ne úgy beszéljünk, Ketten mindjárt összeveszünk, Ketten oly rút ütközetet teszünk, Hogy a szomszédságnak is csodájára leszünk. - Mit lármázsz te nékem, Ó, te rongyos süveg, Te rossz cserépdarab, Összerontott üveg. Hiszen most sem vagy egyéb, Kongó bükkfa üreg, Tortyos [sic!] a nadrágod, A fejed is üres. - Bezzeg ez ugyan szép, Öregnek szid vala, Ejnye, szamár fattya, Mely igen megcsala. Nézzétek csak, most is Lopott marha nála, De, hogy meg ne csalják, Hátrafelé álla. - Hiszen, gyilkos mater, Tudom, mikor lettél, Tán a világra is Öregen születtél. Harminc esztendeje, Negyven, hogy születtél, Annak is huszonöt, Hogy tanuló lettél. - Mikor én születtem, Húsz esztendős voltál, Már akkor megetted, Ha tele volt a tál. Mert ma már fizetem, Térdig érő szakáll, Mert ha megragadom, Alig marad egy szál. - Hiszem, hogy nem marad, Mert most sincs szakállom, Nézd meg, ha vak vagy is, Hogy kopasz az állam. Mert ha neked vetem Óriási vallom, Kevés becsületed Lesz ma neked nálam. - Edd meg becsületed A nemzetségeddel, Tiszteleted pedig Edd meg az öcséddel. Nem mégy igen nagyra Sehol az eszeddel, Gyalázatot vallasz A kopasz fejeddel. - Meghiszem, nagyapám, Ezt kend mondá-é? E cserfa botot nálam Nem látod-e? Ha kendnek a hátára vágom, Nem bánod-é? - Jó lesz, fiam, biz a Üsd csak nagyapádhoz, Mert lábadnál fogva Váglak ama falhoz, Hogy anyád az általVetőbe hordoz. 150