Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. fát a templomban állították fel, s már egyes családok is díszítenek maguknak otthon karácsonyfát, mint a városiak."

54 Vadasdról (Maros-Torda m.) Székely Ferenc könyvében olvashatjuk: „A karácsonyfa-állítás kb. a 20-30-as évektől szokásos, de csak a gazdagabb családoknál. Csak jóval később kezdett általánossá válni. 1948 után, az erdők államosítását követően szigorú tilalom (borsos büntetés) óvta a fenyőfák erre a célra történő kivágását és forgalmazását, de lehetett üzletekben, lerakatokban vásárolni télifákatP

b Makfalván (Maros-Torda m.) először egy Donath nevű gyógyszerész házában állítottak karácsonyfát az 1920-as években. Havadon (Maros-Torda m.) is az 1920-as években jelent meg néhány házban, de a 30-as években vált általánossá. Mezőcsáváson (Maros-Torda m.) a második világháború előtt nem volt karácsonyfa, 1940 után terjedt. Szabédon (Maros-Torda m.) úgy emlékeztek, hogy a XX. század elején még nem állítottak karácsonyfát. Szilágyerkeden (Szilágy m.) és Magyardécsén (Szolnok-Doboka m.) az 1930-as években a jobb módú házakban már megjelent a karácsonyfa.

56 Hasonló eredményre jutott a karácsonyfa sóvidéki elterjedésével és időrendjével kapcsolatban Barabás László: „Sóvidéken a századfordulón és századunk első évtizedeiben még csak szórványosan állítottak karácsonyfát. Városi és polgári hatásra terjedt el, először a falusi jegyzők, tanítók, kereskedők, majd г jobb módú gazdák körében (Korond, Parajd, Szováta). A szegényebb családoknak a két világháború között nem volt karácsonyfája. Sóváradon egyszerű fenyőoldalág jelképezte a karácsonyfát, de nem volt feldíszítve. Általános elterjedtségűvé csak az elmúlt félévszázadban vált."

57 Korondon Tófalvi (Erdész) István visszaemlékezése szerint a karácsonyfa divatja az 1920-as években kezdődött, értelmiségi, hivatalnok és kereskedő családoknál. Többek között náluk is, mivel édesapja erdőmester volt. Az 1940-es évektől vált általánossá.

58 Sütő András szülőfalujából, a Kolozs megyei Pusztakamarásról írta Anyám könnyű álmot igér című könyvében: „A kántor úrnál a mennyezetig érő, gyönyörűen földíszített karácsonyfa elé állítottuk a betlehemes ladikot."

59 Ez 1939—42 között történt, amikor Sütő András gimnazistaként betlehemezett falujában.

60 Az 1950-es 60-as években leszegényített falujából ezt jegyezte fel: „A karácsonyfa: fonnyadt, félredűlt ágacska, sztaniolpapírral díszítve. »Csak ennyire futotta.« »A kis unokámért!«"

61 Horváth István írói falurajzában említette az Alsó-Fehér megyei Magyarózdról, hogy a karácsonyfát, az ajándékozást a családon belül nem ismerték.

62 Ezt erősíti meg két erdélyi értelmiségi: Szász Károly (1829-1905) dunamelléki református püspök és Koós Ferenc (1828-1905) bukaresti református lelkész, akik visszaemlékezéseikben egybehangzóan állítják, hogy gyermekkorukban még nem állítottak karácsonyfát. Szász Károly Nagyenyeden Koós Ferenc Magyarrégenben (Maros-Torda m.) nőtt fel.

63 129